Megint álmos...

Ha tényleg elf lennék, és nem csak a játék kedvéért, akkor minden meg lenne oldva, meditálnék 2-3 órát alvás helyett, és teljesen kipihent lennék. Mert az is egy dolog, hogy te eltervezed, hogy 2-ig tanulsz, az meg egy másik,hogy fél 1 óta minden második mondat után becsukódik a szemed.

Pedig még vallási önreflexiót is akartam írni, annak ellenére, hogy nem muszáj, mert sajnos nem érkezett meg a könyvrendelésem, aminek birtoklása és olvasása az óra aktív résztvevővé válásának feltétele lett volna. Azért majd megírom egyszer, lehet, hogy jobb is így, ijesztő lenne a tanárral és idegenekkel megosztani legbelsőbb vallási megosztottságomat meg a gondolataimat erről az egészről. Mármint bárkivel szívesen beszélgetek vallásról, de egy önreflexió...

Mostan színes tintákról álmodom...

Ha befejezek minden sulit és lesz egy nagy házam, akkor ott szeretnék egy gyönyörű kertre nyíló világos könyvtárszobát, és akkor elolvasnék mindent rendesen, amit most mindig csak kutyafuttában tudok, pedig érdekelne. Hintaszék, egy pohár bor, lábakat felhúzni, és indulhat az oszmán történelem, a pszichológia, a filozófia, a mítoszok, az eposzok, a Szent Könyvek, a versek, a szociológia, a néprajz, a fantasyk, a mesék, az önéletrajzok, az önismereti regények, a szatírák, az antikok, a klasszikusok és a modernek, a romantikus és a történelmi regények, a fikciók és mindenféle vallási könyvek áradata. De boldog lennék, Istenem, de boldog.

Mint a színes tintás kisfiú.