A lány meg a tenger

Ahhoz képest, hogy mennyire féltem tőle, egészen jóba lettünk, én meg a tenger. Nagyon szeretem a hullámait, felfeküdni rájuk, és hagyni, hogy ringassanak, szembeúszni velük, és hagyni, hogy feldobjanak, ülni majdnem a parton, és játszani, hogy megbírom e magam tartani fekve a visszahúzódó hullámok ellen. Általában nem, ezen nagyokat kacagok, néha hangosan, néha magamban, és élvezem, ahogy megmutatja az erejét, és kimossa alólam az összes kavicsot, meg a lábam alól a homokot. Ha megunom, visszafutok, és kezdem az egészet elölről. 

Olyan jól ki tud kapcsolni, hogy lehet mégis elhiszem, hogy rák a horoszkópom, eddig komoly kétségeim voltak ezt illetően az élő víztől való félelmem miatt.

A test meg a zene

Ahogy ma hallgattam a zenéket a minidiszkóban, és megállás nélkül járt a lábam meg illegettem magam azokra a zenékre, amelyek az emberek többségének a gagyi kategóriát sem ütik meg, az jutott eszembe, hogy engem az Isten is animátornak teremtett. Bár van zenei ízlésem, egyszerűen nem tudok parancsolni a testemnek, hogy a rossz zenére ne kezdjen el mozogni. Legközelebb olyan animátor szeretnék lenni, aki benne lehet az esti show műsorokban is. Élmény volt nézni őket.


És ma este érintettek először kellemetlenül a nyelvi korlátok, mikor a körülöttem ülő szerbek és szlovének valami keverék szláv nyelven beszélgettek, én meg csak hallgattam őket, és próbáltam feltűnően nem érteni, hátha lesznek olyan kedvesek és visszaváltanak angolra. Nem használt.

Különös vendégségben

Azt még nem is meséltem, hogy néhány hete a pápánál tettem látogatást álmomban. Egy díjátadóra mentem, de mire a családdal bejártuk az egész Vatikánt, pont elkéstünk az elejéről. Próbáltam halkan beoldalogni, de még a ruhám sem volt megfelelő, ezért gyorsan szúrós tekintetek kereszttüzében találtam magam. Az ölembe dobtak egy igazi nemesasszonyi ruhát, és a palotaőr legszívesebben felnyársalt volna. Utána még valamelyik hozzátartozóm is elkövetett valami illetlenséget, ezzel aztán teljesen felbőszítettük az egész egyházat, így inkább el is jöttünk. 

Álmodtam mindezt azután, hogy a tenger már nem hullámzott, mert a környezetszennyezés miatt nem folytak bele a folyók, így leapadt a vízszintje és nem tudott hullámokat vetni. Aztán egy nagy viharban teljesen eltűnt és halott, kísérteties fák maradtak a helyén, egy öregasszony pedig egy varázsigével akart minket becsapni, melyet elmondva segítség helyett még többet ártottunk volna. Így aztán belöktem a fák közé és elmondtam a fény varázsigéjét, amelynek köszönhetően elkezdett egy aprócska fénypont növekedni a viharos, halott erdő fölött. Itt aztán felébredtem.

Mozgalmas egy éjszaka volt, megálmodtam minden félelmemet. És egyikre sem láttam a végleges megoldást. 

Közérdekű III.

Ha minden igaz, szerdán 9-re érkezem Antalyába, ottani életemről majd itt olvashattok. Persze azért megmaradnak a viráglengető gondolatok itt is.

Keserédes

Kapok még egy kicsit az esőből és nem megsülős időből, úgy tűnik. Jól el kellene tenni valamelyik táskába, és elővenni odakinn. 

A listáról, amely azt hittem, beteljesítetlen marad, majdnem mindent sikerült megcsinálni ez alatt a két hét alatt, amit kaptam még keserédes ajándékként. Volt Calgary, Gül baba, duplarandi, viharban elázás, meccsnézés, Ganz utcai sörspecialista, tűzugrás, esti Budapest séta, Duna-part, sörfesztivál, Balaton, mozi, kerti party, mindenféle találkozók és még sorolhatnám. Szóval tulajdonképpen hálával tartozom a török államnak. 

Most mégis olyan hirtelennek érzem az egészet, holott már két hete búcsúzom. De a legfrissebb hírek szerint (végre kezemben a vízum ugyanis) holnap este irány Bécs, ahol a szállodában felvesz a reptéri busz hajnali háromkor, és szerda reggel fél 6-kor vár rám Törökország. Most egyszerre van várás, félelem, maradnivágy, mennivágy. 

De leginkább csak fellegajtót nyitogatok. És mindenféle politika nélkül, nekem ez a legszebb verziója. 

És a búcsú folytatódik

Lehet mégis van értelme a közmondásoknak. Legalábbis annak, hogy nem szabad előre inni a medve bőrére, biztosan. Tegnap, mikor megkaptam a hírt, hogy ma mehetek a vízumért, teljesen beleéltem magam, hogy végrevégre. 

Este megünnepeltük M. sikeres és dicsőséges államvizsgáját, (éljen :)) kipipáltunk két dolgot is a jajdekárhogymárnemleszidőmielőttkimegyek listáról, (Gül baba és bőrig ázás), és én el is könyveltem, hogy ez megint egy búcsúest, immár a sokadik. És ittam is, ezek szerint a medve bőrére. Előre. És ezt nem szabadott volna.

Mert ahogy ma bemegyek a nagykövetségre, közlik velem, hogy kérik az útlevelem meg a pénzt, aztán jöjjek vissza hétfőn. De mondom az nem jó, mert nekem vasárnap megy a gépem. Hát de ma már nem lesz kész, mert péntek van. Pénteken nem pecsétel a pecsételő, kivette a szabadságát, és a tintapatron is nyaralni ment, meg az összes bélyegző levonult már fürdeni a Tinta-tóra. És egyébként is, ha én meg is kapom hétfőn, csak nem gondolom, hogy az rögtön érvényes is lesz? Ugyan kérem, ez meg micsoda naivitás? Hát majd csak 27-én tetszik tudni kimenni, előbb nem. Hogy már két hete kérvényeztem, az teljesen mellékes.

Szóval most van az, hogy elhordtam magamban mindennek őket, aztán elkezdtem gondolkodni, vajon milyen elintéznivalóm lehet még itthon, ami miatt ez ennyire nem akar összejönni, aztán megint elhordtam magamban mindennek őket, aztán meg rájöttem, hogy sokkal rosszabb dolgok is vannak a világon, szóval inkább ledőlök bóbiskolni egyet.

Szóval még mindig nem szabadultok tőlem, lehet egész nyáron búcsúzni fogok.

Újabb közérdekű

No, kedves Mindenki, nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, hogy holnap megyek a vízumomért, vasárnap meg utazom. 

Ami jó hír, hogy Budapestről repülök, és nem Bécsből. :) :) Ami rossz, hogy bár kifizetik a csúszást is, de ezt csak úgy tudják megoldani, hogy elment az összes szabadnapom. Mindegy.

Persze mindez teljesen biztos csak akkor lesz, ha holnap a kezembe kapom a vízumot.

Mindenesetre ma este még jó volna valami őrülten jót csinálni :)

Megmondós

Nekem erről az a véleményem, hogy ha a Parlament lenne minden reggel büdös a pisitől meg a hányástól, akkor mindenki mélységesen fel lenne háborodva, így meg lehet ráfogni az egyházra, hogy milyen zárkózott, és elfordul a hívektől. Meg az a véleményem, hogy lehet, hogy én is konzervatív és öreg vagyok, de baromira zavar, hogy az V. kerületi kis utcákban nem képesek takarítani, ezért minden nap, ahogy egyre melegebb van egyre jobban terjeng az emberi vizelet-, urambocsá húgyszag, sőt néha elgondolkodom, hogy az ürülék vajon kutyától vagy embertől származik-e. Én is szeretek bulizni, de valamelyik éjjel, mikor mentem haza és láttam,hogy a srác lepisili a frissen felújított ház falát, mikor mellette 5 lépésre van a kocsma, akkor kedvem lett volna csomót kötni a farkára. 

Folyik az élet

Vízum ügyben semmi előrelépés, úgyhogy még mindig itthon tengetem napjaimat, lassan elmúlik az izgatott várakozás is és átadja a helyét valami reménytelen unalomnak, ami megrontja az utolsó itthon töltött napokat is. Persze küzdök ellene, de félek attól, hogy kinn már összeáll a csapat, mire én odaérek és kimaradok mindenből, meg nem is tudom igazán mire hangolni magam így, hogy nincs előttem, meddig kell még várnom. 

Közben azért végre olvastam olyan könyvet, (Pocsék karma) ami cseppet sem gondolkodós, igazi limonádé, elmondhatatlanul vágytam már erre. Kellemes volt, szórakoztató, falható, le sem tettem, egy nap alatt végeztem 300 oldallal. Na jó, letettem egyszer-kétszer, de csak hogy nehogy könyv alakban barnuljak a hasamon. Persze kár volt, mert hiába a napozás, egy csepp színem sem lett. Viszont a Balaton kellemes, jó 10 perces séta után már térd fölé ér a víz. 

Nem bánom, hogy így összesűrítettem a vizsgaidőszakot, mert jó túl lenni rajta, de mindenki, akivel örülhetnék ennek, még vizsgázik. Ha tudom, hogy később megyek, lehet nem szívatom így meg magam. Bár magamat ismerve lehet, hogy de. 

Itt a vége...

Fuss el véle. Vizsgaidőszak befejezve, államvizsga jelessel letudva.

És bár rémesen hosszú listám volt, hogy majd mit csinálok, ha befejeztem, most még nem fogtam fel, hogy nem kell tanulnom, és nem hajt a tatár, ezért egészen megzavarodva tengek-lengek, és nem igazán tudom, mit kezdjek magammal.

Na jó, rendet kellene raknom, de erről inkább nem veszek tudomást.

A vízumról meg még mindig semmi hír, szóval jó, hogy ennyire elköszöntem mindenkitől :)

Most olyan fura ez is, hogy már visszaszámoltam meg készültem lélekben és most meg itt lebegek tanácstalanul hoppon maradva. Persze jobb, mintha ma kellett volna mennem.

Az az este...

Tegnap este egy olyan álmom teljesült, ami tudom, hogy még csak a kezdete valaminek. Annyira örülök, hogy legyőztem a nemtudommitvegyekfelinkábbelsemegyek hisztit, hogy az elmondhatatlan. Egy bár az Opera mellett, csinos csipkeblúz, leheletnyi rúzs, Metropolitan koktél, félhomály, kellemes bárzongora, jazz, örökzöldek, 20-as évek Amerika hangulata...

És én voltam a bárénekesnő. 

Lehet még finomítani a dolgon, de kezdetnek egyáltalán nem rossz. 

Legközelebb talán már többszemélyes közönség előtt. Bár az az egy most igazán hálás volt, örömestet okoztak nekem ők ketten a zongoristával. 

Még még még ilyet.

Addig meg megtanulom ezt is rendesen.

No.

Nagyon nagyon régóta az első olyan nap, hogy elvégeztem, ami mára volt a listámon. Jó érzés. Lenne még mit csinálnom, de ennyi volt teljesíthető mára. Csendes elégedett (és persze kicsit aggódó, mert nem is én lennék) mosoly.

Még mindig tételek

Az a furcsa a tételekkel, hogy már nem tudom elkülöníteni őket. Van még hátra 10, de azok olyanok, hogy össze lehet tenni őket a többiből, és egy dolgot el lehet mondani legalább 5 tételnél. Úgyhogy már nem tudom, hogyan jegyzeteljek, és hogy az jó-e vagy sem, hogy az egész összeállt egy nagy maszlaggá a fejemben, mindenről eszembe jut minden és teljes az összefonódás, és minden összefügg mindennel.

Annyiból biztosan rossz, hogy így nagyon nehéz kikérdezni meg leellenőrizni magamat...

Mindenesetre már végigolvastam a Turizmus Zrt. marketingtervét meg mellékleteit meg mindenféle szakmai cikket, és most már ott tartok, hogy nem tudom, hogy mit tudok és mit nem, de inkább legyek már túl rajta.

Szívfájdalom

Azért megmondom őszintén, kezd kicsit fájni a szívem, hogy beindul az élet Budapesten, lassan én is "tanulnom kéne" gondolatok nélkül élvezhetném, itt a jó idő, a pezsgő nyári kiülős és hajnalig beszélgetős-borozgatós esték időszaka, és fesztiválok és koncertek ésésés... én meg itt hagyom mindezt, és kimaradok belőle. Tudom, hogy megvár, és ugyanígy itt lesz mindenki, mikor visszajövök, de mégis. Félek, hogy mivel később megyek, mint a többiek, már kialakulnak a társaságok, én meg ott maradok árván, mint a kisujjam. Ésszel tudom, hogy nem szabadna, és biztos nagyon jó lesz, de most valahogy nem jóféle izgalom van rajtam. Nagyon nem.
Lüke vagyok, tudom.

Zeneeee

Ezt egyszer valahol valamikor valakivel valamiért valahogyan, de mindenképp :) :) :)

És szeretnék megtanulni charlestont táncolni.

Jön az alagút vége

Rám ebben a vizsgaidőszakban vigyáz Valaki. 

Többször mentem be úgy vizsgázni, hogy jajj, alig tudok valamit, és nem hisztiből, hanem tényleg nem tudtam sokat, csak kb. az anyag 10%-át, vagy max. 20-at, de mindig pont arra kérdeztek rá. Ma is olyan szöveget kaptam oszmánon fordítani meg olvasni, amit olvastam otthon is meg órán is, pedig elég kicsi volt az esély erre. Azért ég a fejem, mikor sajnálkoznak a tanárok, hogy hááát, erre most csak egy 3-ast vagy egy 4-est tudnak adni. És igyekszem nem ragyogni túlságosan, miközben azt mondom, hogy nem baj, köszönöm.

De az államvizsgára tényleg rendesen készülök, szóval ott remélem majd szabadon ragyoghatok.

És ahogy közelít a jövő péntek (jujj), egyre kevésbé várom, jó volna kapni néhány nap haladékot, mielőtt kimegyek, hogy rendesen be tudjak pakolni meg családdal lenni az utolsó hajrá után.

7 nap, 1 vizsga (vagy 2), 1 beadandó, 1 államvizsga, még 22 tétel. Fincsi.

Juniális

Megnyugvással tapasztaltam, hogy gyerekkorom óta nem sokat változott a juniálisok gyerekzenéje, mikor felébredtem reggel Halász Juditra. Aztán megdöbbenve tapasztaltam, hogy de, mikor meghallottam erre a zenére azt a szöveget, hogy mééézes kenyér, mindennél sokkal jobb a mééézes kenyééér. Csak a refrént sikerült megjegyeznem, de épp elég volt az is. :)

Ezennel el is dőlt, hogy a könyvtárban tanulok a holnapi oszmánra. 

Ezt megkaptam..

"Ne rinyálj anyám, sokkal erősebb vagy, mint hinnéd, nem adhatod fel a cél előtt." -írta ma B. 

Én meg fogtam magam, és leültem tételt írni, és próbáltam nem rinyálni. Alakul.

Jut eszembe!

Ja és azt még nem is mondtam, hogy az olvasás milyen fárasztó dolog. Mindkét tenyerem bőrkeményedéses a reformációs könyvtől, annyit hurcolásztam magammal, tegnap meg visszaszállítottam egy sporttáskányi könyvet a könyvtárba, és ma alig bírom felemelni a karom, olyan izomláz van a vállamban. Okos dolog az e-book olvasó, ha ez így folytatódik, fel kell adnom az ellenérzéseimet vele szemben. Bár azt hiszem, ezek a könyvek úgysem lennének meg olyan formában.

Szétesés

A héten annyira szét voltam esve, hogy bár lett volna időm tanulni a pénteki vizsgára kivételesen, egyszerűen nem bírtam rávenni magam. Minden mást csináltam helyette, persze emiatt meg haragudtam magamra, de attól még nem bírtam letenni a seggem és megtanulni rendesen. Úgyhogy pénteken szépen beadtam üresen a feladatsort, ilyet még sosem csináltam. Ha akartam volna, össze tudtam volna kaparni valamit, mert azért pici megmaradt az órákból, de egyszerűen olyan rémisztően hosszú volt a feladatsort, hogy nem bírtam még végigolvasni se, rájöttem, hogy nekem baromira nincs ehhez most kedvem, és ha itt ülök még 10 percig, akkor egész egyszerűen megőrülök. Szóval kijöttem. 

Aztán este jobb lett, köszönhetően a lányoknak, de ígérem, soha soha soha többet nem csinálok olyat, hogy felveszek 19 kurzust az államvizsga mellé, mert ez még nekem is gyilkos. Már csak 4 vizsga meg egy beadandó van, de már nagyon tele van a hócipőm az egésszel.

Viszont a keddi időpont miatti kavarásos sikerült, éljen :)