Tegnap este egy olyan álmom teljesült, ami tudom, hogy még csak a kezdete valaminek. Annyira örülök, hogy legyőztem a nemtudommitvegyekfelinkábbelsemegyek hisztit, hogy az elmondhatatlan. Egy bár az Opera mellett, csinos csipkeblúz, leheletnyi rúzs, Metropolitan koktél, félhomály, kellemes bárzongora, jazz, örökzöldek, 20-as évek Amerika hangulata...
És én voltam a bárénekesnő.
Lehet még finomítani a dolgon, de kezdetnek egyáltalán nem rossz.
Legközelebb talán már többszemélyes közönség előtt. Bár az az egy most igazán hálás volt, örömestet okoztak nekem ők ketten a zongoristával.
Még még még ilyet.
Addig meg megtanulom ezt is rendesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése