2012. október 22., hétfő

Vámpírőrület

Megnéztem két Twilightot, hogy tudjam, mi ez az őrület iránta. Hihetetlen, hogy egyetlen boldog pillanatra sem tudok emlékezni a 270 percből, még a szerelmes jelenetekben sem volt semmi felemelő. Egyszer nem tükröződött öröm a színészek arcán, csak a fájdalom. Hát így még a szomorú pillanatokat sem lehet értékelni, ha az összes szomorú. 
Azért ma megnézem a többit is, hátha felcsillan egy kósza őszinte mosoly.
De mindenesetre ez nem az én filmem, és Damon Salvatore amúgy is sokkal vámpírabb és szexibb vámpír mint Edward.

2012. október 17., szerda

Kövek és emlékek

Egyik nap a miniklubba hozott nekem egy kisfiú egy követ, amit nekem szedett, mert milyen különleges alakja van, úgy néz ki, mint egy cápafog. Nem volt különösebben szép vagy érdekes, de a szándék a fontos, így óriási mosollyal az arcomon elraktam a táskámba. Később visszadobtam a többi út menti kő közé, láttam is, hogy lepattant róla egy darab. Pár héttel később arra sétáltunk az egyik kislánnyal, meglátta a követ, felvette, és nekem adta, mert milyen szép és érdekes kő. Így, hogy már kétszer is megkaptam két különböző gyerektől, úgy éreztem, mégis meg kell tartanom, és haza is hoztam. Most ott tartok, hogy itt ez a a sok szép kő, amit gyűjtöttem, mert érdekes meg szép a színe meg ezt mindenképp haza kell vinni, és nem értem, mit találtam olyan különlegesnek bennük, hol és mikor találtam őket, egyedül ez a hozzám vissza találó kavics őrizte meg a jelentését.
Egyébként meg megint pakolok a szobámban, és olyan dolgok kerültek elő, amik már réges-régen elsüllyedtek a feledés homályába. 

2012. október 15., hétfő

Nyelvszeretet

Napok óta újra meg újra eszembe jut, mennyire szép is a magyar nyelv, hogy nem mindegy, hogy valakinek elcsavarod a fejét, vagy kitekered a nyakát. 
Bár egyszer tudnék annyira idegen nyelvet, hogy ilyen szépségeket is ki tudjak vele fejezni. Már ha egyáltalán alkalmas bármelyik rá.

2012. október 10., szerda

Mesék és korok

Azért azon kicsit meglepődtem, mikor egy magyar kislánynak megpróbáltam elmagyarázni, mi is az a hableány, és nézett rám értetlenül, hogy miről beszélek, de hát ez a sellő. Mikor én gyerek voltam, Ariel még hableány volt és nem sellő.