Megnéztem két Twilightot, hogy tudjam, mi ez az őrület iránta. Hihetetlen, hogy egyetlen boldog pillanatra sem tudok emlékezni a 270 percből, még a szerelmes jelenetekben sem volt semmi felemelő. Egyszer nem tükröződött öröm a színészek arcán, csak a fájdalom. Hát így még a szomorú pillanatokat sem lehet értékelni, ha az összes szomorú.
Azért ma megnézem a többit is, hátha felcsillan egy kósza őszinte mosoly.
De mindenesetre ez nem az én filmem, és Damon Salvatore amúgy is sokkal vámpírabb és szexibb vámpír mint Edward.