Egyveleg

Most ilyen elsők időszaka van, először vettem életemben felnőtt bérletet, először fogok dolgozni karácsonykor is meg szilveszterkor is, először kóstoltam meg a szivart, először okozott kellemes meglepetést az okmányiroda és a tüdőszűrő, először voltam KRESZ vizsgázni... De tényleg elsőkből lesznek az utolsók, mert a szivar nem ízlett, a vizsga meg sikerült, szóval egyik sem fog többször előfordulni velem, hacsak nem jön rám egyszer csak, hogy motorozni is akarok.

Közben meg le kellett mondanom egy 22 évre szóló fogadalom betartásáról, be kellett fizetnem a büntetést az Akácfa utcában, mert nem volt fényképes bérletigazolványom, átgondoltam, mit lehet megmutatni a két legkedvesebb lengyel barátnőmnek 3 nap alatt Budapestből, és még mindig igazi gyermeki szívvel várom a hóesést meg hogy vezethessek. És úgy döntöttem, belevágok a januári német szakmai nyelvvizsgába, egy életem egy halálom. Bár jelen esetben inkább utóbbi.

És egyébként meg "meg vagyok hasonolva", mert nem tudom eldönteni, milyen legyen a blog, mit osszak meg, és kit érdekeljek, mert ha már facebookon deaktiváltam magam, mondván, hogy túl sok időt vesz el és túl közlékeny vagyok, akkor most itt is fogjam vissza magam? Szeretnék olyan lenni, hogy ne csak rólam szóljon, hanem érdekes lehessen mindenkinek, de nem jön az ihlet.

Meglepetés

Amikor felkészülve a lágyan elomló csokikrém ízére beleharapsz a croissant-ba, ami kívül tényleg csokis is, belül azonban egy sonka vár a krémes élvezet helyett... Na az egy nagyon mosolyogni való helyzet :)

Most akkor mi van?

Azt mondja az elkapott román csaló a hírekben, hogy megbánta, amit tett, és nagyon sajnálja, és kitilthatják az EU-ból és mindenhonnan, csak engedjék haza a családjához. Azt nem mondták még neki, hogy Románia is része az EU-nak?

Álomvilág

Egyszerre volt Gyűrűk Ura, Trónok harca, szerepjáték, Kaláka, kezdet és vég, múlt és jelen, álom és valóság, nyugalom és kaland a Holdvilág-árok. Nem volt hiábavaló évekig tervezni, hogy eljussak oda. Újra feltöltött az út végén, mikor már úgy éreztem, képtelen leszek teljesíteni a 28 km-t, és azóta is el-elmerengek, mit üzenhettek az aranyba hajló figyelő fákról rám hulló sárga falevelek. Álmaimban erdei elfként, íjjal a hátamon, fürgén, puhán és otthonosan szökellek egyik szikláról a másikra, és azt érzem, hogy mindenre képes vagyok, és értem, amit a fákkal táncoló szél beszél. A lépcsőfokok kecsesen hajlanak a lábam alá, a barlang pedig az ősi titkot rejti...

Ha meghalok egyszer, szeretnék én is mohával betakart szikla lenni a völgy mélyén.

Zajlik az élet

Szereztem KRESZ vizsgára időpontot, meg igazolást, hogy erkölcsös vagyok. Tulajdonképpen nevetséges, hogy azért, mert befizettem sok pénzt, meg végigültem az előttem várakozó 62 embert, két perc alatt kinyomtatnak nekem egy bizonyítványt erről. Mint ahogy az is, hogy a KRESZ vizsgához három hétre elkérik az ember bizonyítványát, mert mindenképp az eredetit kell beküldeni. Kíváncsi lennék, ki nézi végig azt a sok ezer bizonyítványt...

De amúgy meg tegnap még futni is elmentem, már másodszor a héten, szóval lehet, hogy mégis volt valami értelme annak az éjjel született elhatározásnak.

Az erkölcsi meg azért kellett, mert a reptéren kaptam állást, bizony ám :) Én leszek a check-in and gate agent kisasszony :) Jupiii :)

Buzgalom

Vajon az miért van, hogy mindig éjjel 1 körül jön rám a buzgalom, hogy holnaptól majd mennyire máshogy fogok mindent csinálni, mekkorát változtatok az életemen, mennyire egészségesen és sok mozgással fogok élni, aztán másnap mindig elmúlik ez az éjjeli részegség.

Világra szóló kérdéshalmaz

Az mindig egy érdekes kérdés lesz, hogy mennyire van joguk embereknek, országoknak beleavatkozni egymás életébe. És elsősorban nem is a háborúkra gondolok most, hanem a segítségnyújtásra. Megmutassuk-e, teszem azt az európai higiéniás követelményeket más kultúráknak, vagy fogadjuk el, hogy úgy jó nekik, ahogy van. De ha nem tudják, hogy máshogy is lehet, jó-e nekik úgy? És ha hagyjuk, hogy mindenki úgy éljen, ahogy akar, akkor hol marad az emberi segítségnyújtás? Vajon jobb-e meghagyni az embereket tudatlanságban, mert míg nem tudják, hogy lehet jobb is, addig boldogok úgy, ahogy vannak? Milyen jogon mondom én meg egy indiainak, hogy nem okos dolog megszülni a 12. gyereket is a nyomorba és szegénységbe? És ha neki jó úgy? De nem csak azért jó, mert nem tud a másik alternatíváról? És ha ő ide jönne, és megmondaná nekem, hogy nem okos dolog számítógépezni, internetezni, telefonálni, vagy bármi más "modern" eszközzel rontani az egészségem? Mit szólnék én ahhoz, ha valaki ide jönne, és azt mondaná,hogy nem jó, ahogy csinálom, és ő mutat valamit, amitől majd sokkal jobb lesz nekem? Elkeserítene, megrontaná az eddig életemet, vagy elküldeném a fenébe, és folytatnám úgy, ahogy vagyok? Sötét-e a tudatlanság, és ezért feladatunk-e felvilágosítani azokat, akik benne élnek, vagy pont hogy azzal ártunk nekik, mert ráébresztjük őket a rosszra? Egyáltalán, attól, hogy valami az én értékrendem szerint rossz, valóban az-e? Mert teszem azt én nem hordanék olyan törzsi ékszereket, mint az afrikai nők, amelyek elváltoztatják a nyakukat, fülüket, stb. De attól még úgy gondolom, hogy az ő dolguk, ha hordanak. De vajon ha tudnám, hogy a szomszédom veri a feleségét meg a gyerekeit, abba se avatkoznék  bele, mert az ő dolga? Én nem vennék részt népirtásban, de ha más országban előfordul, akkor abba bele kell-e avatkozni, vagy az ő dolguk? És a diktatúra? Van az egyik országnak joga arra, hogy felszabadítsa a másikat?

És akkor már ezekből következik a misszió is. Minden idők missziója. Volt-e joguk a keresztényeknek "megtéríteni" az amerikai őslakosokat? Volt-e joguk "felvilágosítani" őket, mert szegények tudatlanságban éltek? Nem voltak-e sokkal boldogabbak, mielőtt betette oda Európa a lábát? És ma is, van-e joga egyik embernek megtéríteni a másikat, elhalmozni a nézeteivel Istenről és megítélni a vele való kapcsolatát? Van-e joga azt mondani bárkinek, hogy az ő vallása az igaz, a jó, a szép, a követendő?