Más napok

Hetek óta először tegnap estére végre nem az agyam volt fáradt, hanem minden más. Ma persze minden mozdulat fáj a tegnapi kalandparktól, és sikerült leégnem is kicsit, de muszáj volt már kimozdulnom és elfelejteni a kötelezettségeket egy napra. Sikerült is :) Jót beszélgettem, jót nevettem, jót másztam jó emberekkel. Hiányzott ez már nagyon. :)

Most már csak egy olyan napot szeretnék, aminek a végén elégedetten dőlök hátra, hogy igen, mindent elvégeztem, ami aznapra ki volt adva.

Tételek

Most, hogy államvizsga tételek írására adtam a fejem, igen érdekes dolgokat fedeztem fel.

1. A jegyzeteimen minden van, a jövendőbeli gyereknevektől kezdve az aznapi teendőkön át álmokig és szerelemes rajzocskákig minden.

2. A kérdések vagy túl egyszerűek, és ezért olyan érzésem van, mintha még biztos tartozna valami hozzájuk, vagy túl bonyolultnak hangzanak. Olyan nincs, hogy biztos legyek benne, hogy itt ezt és ezt kel elmondani, és pont.

3. Ebből következik, hogy egy óriási témaként megfogalmazott kérdés valójában egy másfél oldalas jegyzetnyi válasszal lerendezhető.

4. Borzalmas analfabéta vagyok a rendszerezésben, pedig mindig azt hiszem zseni, de mikor kellene valami, mindig kiderül, hogy nem. (Volt egy példaértékűen kidolgozott tételem, amit még a Tanárnő is megdicsért, és mutogatott mindenkinek. Jól eltettem, hogy biztos meglegyen. csak nem tudom, hova.)

5. Képes voltam olyat leírni elsőben, hogy a privatizáció után létrejött az Accord szállodalánc :)

Járt utat a járatlanért....

Lehetőségek tárháza áll előttem, és már mindbe beleéltem magam előre egyszerre és külön-külön is. Nem szabadna mindig a jövőre koncentrálnom, de ahogy érzem, hogy közelít, egyre izgatottabb leszek és egyre szélesebbnek érzem a világot és egyszerre rémít, hogy ilyen széles és boldoggá tesz és izgatottá és messze hív.

Valahogy így érezhették magukat Amerika első felfedezői. 

Jövő héten kiderül, hol leszek animátor.

És igenis elhagyom a járt utat, ez egy nem jó mondás :)

A megközelíthetetlen?

Azért az egy érdekes kérdés, hogy vajon Ágostonnak meg Luthernek van igaza, és az embernek esélye sincs, annyira romlott, és úgyis csak az üdvözül, akit Isten eleve kiválasztott erre, de az ember nem tud semmiféle "ajándékot" adni ezért cserébe Istennek; vagy Erasmusnak és Origenésznek, és a bűnbeeséssel csak sérült az ember és az értelem, de nem lett teljesen reménytelen. Persze ebből jön a következő kérdés, hogy eljuthat ez az ember értelemmel az Istenhez, vagy olyan megközelíthetetlen, hogy jobb nem is próbálkoznunk. 

Jobb szeretem azt hinni, hogy nem csak értelmetlen bábuként, szinte játékszerként várom az idők végét és a végítéletet, hanem van jelentősége annak, amit itt teszek, ahogy élek. 

Nékem csak Budapest kell...

Sétáltam ma egy kicsit Budán...Mindig elámulok, mennyi mindent nem ismerek még mindig Budapestből, pedig itt születtem, és itt is életem mindig, lassan 22 éve...Bár igaz, örök pesti lány maradok, mégis megértem, miért szeretik sokan jobban a túloldalt.

Annyiraannyiraannyira...

Őrülten vágyom arra, hogy játszhassak egy zenekarban. Hegedülve, énekelve, tombolva, ugrálva, rockosan, jazzesen, hülyülve, pörögve, eldobva az agyam, táncolva...

Nem találok zenét, ami igazán megmutatná, mire gondolok...

Talán még ez vagy ez áll a legközelebb hozzá, de egyik sem az igazi. Ötleteket kérek :)

Történések

Az egy dolog, hogy a héten már sporton űztem abból, hogy újra és újra lenyomva a telefont, végül percekkel indulás előtt ébredve minél gyorsabban el tudjak készülni. Az egy másik dolog, hogy ma is ez történt, és jó 10 perces késéssel vágtam neki az útnak. De az már mégiscsak több a soknál, hogy a másik irányba menő buszra szálltam, és így kimentem az Auchanba meg vissza. Hát így lett a 10 percből több, mint fél óra késés.

Az is elég kiábrándító, hogy eddig csak a gyerekek köszöntek csókolommal, ma meg egy néni közölte a buszon, miután felálltam neki, hogy ne morogjon tovább, hogy miért én állok fel, hát vannak itt nálam fiatalabbak is. Körülöttem csak velem egykorúak és középkorúak ültek...

Döntések

Hihetetlen, hogy mennyit tudok tanakodni egy igenen meg egy nemen is. Még az olyan apróságok tekintetében is, mint megvegyek-e egy cipőt, mit ebédeljek, merre menjek haza, milyen ruhát vegyek fel, mikor tanuljak inkább, meg mit tudom én. Pedig az egyik idei fogadalmam volt, hogy megtanulok dönteni. Mondjuk jó úton járok, nyilván nem fog egyik napról a másikra menni, csak az ember sosem tudja, a nagy tervezgetéssel meg listaírással mikor szalaszt el egy spontán jövő lehetőséget. Örök kérdés bennem, hogy tervezzek vagy ússzak az árral.

Pont ezért merült fel bennem tegnap a gondolat, hogy rendben, hogy hajtok, mint a güzü, és török előre, csak közben elvész az egésznek az értelme. Úgyhogy beindult az ötletgyár, kalandozó gondolatok, hogy is lehetne hosszabb időre itt hagyni  csapot-papot.

És alakul a magammal vitelre ítélt (ugye olyan nincs, hogy viendő?) könyvek listája is :) Várom a további ötleteket :)

Kavargás

Egyszer M. azt mondta, hogy az a nehéz a blogírásban, hogy azt könnyű megosztani, ha valami jó, de akkor azt is meg kell, ami meg nem. Akkor egyetértettem, mára már nem, akkor még olyan blogot írtam, mára már ilyet. 

Szóval most csak ennyi, és ebből mindenki gondol, amit akar.

Azért a T-vel meg R-rel való beszélgetéseknek köszönhetően rájöttem, hogy mégsem olyan kilátástalan az élet és igenis van esélyünk változtatni, szóval most épp remény csillog.

A tegnap említett táblázat

Kész van a táblázat, és most ha ránézek, egyszerre érzem azt, hogy megoldottam a világbéke kérdését, és azt, hogy miattam fog kirobbanni a következő világháború. Azt hiszem nem kell megmagyaráznom ezt a kettősséget. Kiragasztottam az ajtómra, ha arra pillantok, sírok és nevetek egyszerre.

Mindenesetre nagyon ügyesen elszöszöltem vele ma este, és semmi másra (sokkal értelmesebbre) nem volt még időm...

Értelmes eszmefuttatás

Mindig szeretném azt hinni, hogy másmilyen vagyok, mint amilyen, és mindig próbálkozom őrülten tényleg olyan lenni, mint amilyen hiszem, hogy vagyok, de aztán mindig kiderül, hogy éppen olyan vagyok, amilyen, és nem olyan, mint amilyennek hiszem magam. És ez nem tudom, hogy jó-e vagy rossz.

Kackac

Nem szeretem ezt a mondást, de erre nincs más szó: na meg ahogy azt Móricka elképzelte.

Mert én azt gondoltam, fejezzem be végre a szakdolgozatot, és akkor majd minden happy és szánsájn lesz. 

Hehe, jó vicc volt. 

Holnap csinálni fogok egy szép naaagy színes menetrendet magamnak az elkövetkező két hónap minden percére, hogy aztán ügyesen ne tartsam be és őrült idegbeteg módjára szidjam magam, mikor minden a nyakamba szakad, jó? :)

Szívás

Van, amikor a nosztalgia visszaüt, mert azt hiszed, másoknak is számított valami, ami pedig csak neked. Na az akkor piszkosul tud fájni. 

És nekem meg fogalmam sincs, hogy kell emelt fővel viselni...

BudapEsti

Tegnap este a Móriczon odajött hozzám egy úr, akivel a következő beszélgetés zajlott le:

- Magában van őserő?

- Tessék?- kérdeztem vissza, remélve, hogy rosszul hallottam.

- Magában van őserő?

- Hát öööö, nem tudok róla....

- No mindegy, azért lépjen már rá a lábamra.

- Miért? - kérdeztem teljesen megrökönyödve.

- Az energiaátvitel miatt. Teljes testsúlyával nehezedjen rá. 

Ráléptem, nem akartam kötekedni, meg hát azért valljuk be, nem mindennapi lehetőség. Persze nem teljes testsúllyal, hanem éppencsakhogy. 

- A másikra is. Úgy ni. Most csiribíí, csiribááá, varázslat.

Miután hiába vártam, nem történt semmi, szép estét kívántam, és mosolyogva elhagytam a tett helyszínét, nem vártam meg, míg eszébe jut visszaadni az energiát.


Az, hogy később megállított az utcán húgom egyik volt osztálytársa óriási örömujjongással, hogy én R. nővére vagyok, majd megmutatta, mit csinál a dilis kecske, már csekélység volt.

Hangulat

Pont olyan szeszélyes és változékony a hangulatom, mint az áprilisi időjárás. Minden apróságot magamra veszek,  bosszankodom teljesen felesleges dolgokon és túlgondolkodom a mögöttes szándékokat. Persze közben tudom, hogy butaság, de nem tudom leállítani magam, csak puffogok, mint egy vén öregasszony.

Igazán kellene egy felszabadultan nevetős és kicsit sem gondolkodós bármi már, bekattantam teljesen, hát nem szoktam én ennyire ilyen lenni...

Óriási mosoly

A legszebb szavak az elmúlt pár nap után a konzulensemtől: "korrekt, szépen megírt dolgozat..." 

Madarat lehetne velem fogatni :) :)

Belátható távolságra került a perc, mikor a kezemben lesz beköttetve :)

Szóval most így:)

Nagy levegő...

És elküldve. 

Elkészültem. 

Még az idegen nyelvű összefoglalót kell majd megírnom. 

Most jön az ideges körömrágás, hogy mit szól hozzá a konzulensem. 

Remélem szól valamit, mielőtt az ujjamhoz érek.

Nem szabad még nagyokat lélegezni, pedig annyira szeretnék már.

De mi van, ha át kell írnom az egészet...

Tánc a borotvaélen

Amikor már borotvaélen táncolsz az őrület és a hisztéria között, akkor jöhet egy kis AC/DC. Maximumon.

Nyüssz...

Itt ülök három pár zokniban, és nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy mennyire fázik a lábam. 

Meg persze arra, hogy be akartam ma fejezni, és még mindig vár rám kb. 7 oldal...

Politika

Azt, hogy Gyurcsánynak "eltűnt" a szakdolgozata, ugyanolyan felháborítónak találom, mint a Schmitt ügyet. 

Azt nem tudom, hogy most belefáradtunk, vagy mi van, de ebből tényleg nincs akkora botrány és nem dőlnek róla a vicces képek facebookon sem. Vajon miért...

Széder est és kényes téma

Azért az mindenképp mosolyra és valamiféle elismerésre méltó, hogy a zsidóknak van öniróniájuk. Legalábbis gondolom ezt én abból, hogy a széder estén a rabbi mondott olyat, hogy egy adott imánál, ha valami spirituálisra gondolnak, akkor az teljesül. Aztán hozzátette, hogy most kivételesen ne a bankszámlájukra gondoljanak :)

Amúgy meg kicsit túlparáztam a dolgot, hogy majd kinéznek onnan, de nem volt semmi ilyesmi :)

Szussz

1. Ma egész jól haladtam. Holnap belekezdek a kutatási eredményekbe. Most épp optimiska vagyok :)

2. Furcsa egész nap egyedül a lakásban, és nem mindig jó furcsa. Kimentem ma interjúzni párat, de olyan távolinak és idegennek tűntek az emberek meg én is, mintha kívülről néztem volna magam. 

3. Jó lenne már fennforogni, S. szavaival kifejezve. Majd két hét múlva :)

4. Első kiülős iszogatós este. Igaz, hogy a szakdolgozat miatt, interjú volt, és csak sárgabarackos cappyt ittam, de mégis. Meseszép idő van. Csöndben sétálós, újra Budapestbe beleszeretős idő.

5. All that jazz. 

Kínos

Már többször jártam úgy álmomban, hogy lemaradtam a próbáról, ezért a színpadon a többieket figyelve fáziskéséssel kellett mindent csinálnom. Nem egy kellemes élmény csetleni-botlani, és tudni, hogy mindenki látja a nézők közül, hogy bénázol.


Azért nem feltétlenül csak jó-furcsa érzés belegondolni, hogy most egy hétig nincs F. Nem is tudom, mikor volt ilyen utoljára. Rég. 

Rövid híreink következnek

Elvonulás pár napra, ha már lett egy üres albérlet, mert F. spanyol földek felé száll. De rossz neki, szegény.

No de, pár nap egyedül, pontosabban romantikus kettesben a szakdolgozatommal talán javít a kapcsolatunkon kicsit, és mindketten fejlődünk az együtt töltött időnek köszönhetően. Ő terjedelemben, én tudásban és örülésben.

Ez meg még mindig nagyon jó :)

Az SP ügy

Persze nem bírom ki, hogy ne szóljak hozzá. Nagyon sokan azt gondolják jobb oldalról, hogy összeesküvés, direkt lejáratásról, rágalomhadjáratról van szó. Biztosan van benne igazság, hogy kicsit furcsa, hogy miért pont most, miért így derült fény erre a disszertációra. De az nem érv, hogy akkor mindenkiét meg lehetne vizsgálni, meg mindenki hazudik. Akkor vizsgálják meg, és igenis vonjuk felelősségre azt, aki hazudik. Nem tartom magam igazán már egyik oldalra tartozónak sem (bár aki ismer tudja, merre húznék, ha képviselnék azt az értékrendet, amit kellene nekik), de ahogy felháborított és undorítónak tartottam az öszödi beszédet, ugyanúgy felháborítónak és undorítónak tartom ezt a doktori ügyet is. Ne azon múljon, hogy kit támadunk és kit nem, kinek nézünk el valamit és kinek nem, hogy éppen melyik pártnak vagyunk a hívei. Gyurcsánynak is le kellett volna mondania akkor, egyértelmű. Aztán az már egy másik kérdés, hogy ilyen esetekben mennyire érvényesek azok a szabályok, hogy ne ítélj, hogy ne ítéltess. Hol van a határ a magánélet és a közélet között, van-e, meg ilyenek. Mert ha az életben igyekszem követni az alapelvet, hogy nem szólok bele mások életébe, meg nem keresem mások szemében a szálkát, magaméban meg a gerendát sem, akkor itt is követnem kellene ezt? Vallási fogalmakkal élve: háridzsita legyek vagy síita (amennyiben feltételezzük, hogy SP a "Próféta" családjából származik), keresztény vagy zelóta, és egyáltalán lehet-e egymás mellett megvalósítani politikai és vallási elveket? Úgy látszik nekem ez a keresztem, hogy nem találom a vallásom, a pártom, és még mennyi mindent. Bár keresni jó :)

Na de most tényleg

No, most aztán jól seggberúgom magam, beteszek egy kis zenét és kisangyal módon tanulok meg írok. Ígérem. Szóval blog off, facebook off, gmail off, majd ha végeztem jövök. Addig jók legyetek.

És örüljetek a napsütésnek a nevemben is.

Semmi nem állíthat meg. 

Csigabiga

Vajon miért bántjuk mindig szegény csigát? Egyszer átverjük, hogy ég a háza, aztán meg hogy összetörjük, ha nem jön ki. Az emberiség gonosz. És gonoszságra tanítjuk a gyerekeket is. Szegény csiga.

Gondolatok nyöszörgés közben.

Szakdolgozat után...

1. Elmegyek fodrászhoz.

2. Rendet rakok a szobámban. 

3. Találkozom mindenkivel, akit lerázok hónapok óta, hogy nem érek rá.

4. Elmegyek paintballozni.

5. Biciklizem és kirándulok egy igazán jót.

5. Elmegyek S.-ékkal kuponos sörözni, mert már február óta húzzuk.

6. Veszek magamnak színes harisnyát, tavaszi cipőt ésésésésés...

Csak legyen végre más...

Pár nap múlva még eszembe jutott az is, hogy:
7. Átöltöztetem a blogomat. a
8. Megnézem a Csillagok háborúját. Mindet.
9. Elolvasom a Bor filozófiáját.
10. Megkeresem a lakcímkártyám.

+1Kirakom a puzzlet, ami karácsony óta árván porosodik...