Reptér és hal-ál

Csodákra képes az agyam. Elhatároztam, hogy felkelek ma 7-kor, mert ugye főzés meg takarítás van ma ezerrel, és még emberi időben kellene készen lenni vele. Be is állítottam szépen a telefont. Aztán mikor csörgött, félálomban lenyomtam, mert azt álmodtam, hogy azzal, hogy lenyomom, beolvasom az utas vonalkódját a beszállításnál. Szóval minden újabb szundi csörgésnél nyugtáztam magamban, hogy beszállítottam egy utast. Aztán 8-kor felfogtam, hogy ja, nem a reptéren vagyok, hanem nagyon kellene már menni az Auchanba halat venni. Vettem is szép lazacot. Mert ugye karácsonykor halat illik enni. De majdnem elbőgtem magam, mikor láttam, hogy az a szegény ponty még él, mikor elkezdik feldarabolni. És csapkod. És jajj. Borzalmas látvány volt. 

Reptér

Tiszta agymosás ez a reptér. Az egy dolog, hogy ha dolgozom, akkor aznap éjjel tuti a reptérrel álmodom. De az, hogy egy filmet nézve, mikor a lány eldobva a táskáját fut az anyjához, az fut át az agyamon, hogy ajjajj, őrizetlen táska, az már röhej. Arról nem is beszélve, mikor a metrón egy srácra nézve azon kezdek gondolkodni, hogy vajon egybe tudná-e pakolni a két táskáját, mert csak egy kézipoggyászt vihet fel a fedélzetre. 

Hátizsákkal bolyongva

Tegnap a Kálvin téren majdnem összeveszett velem egy hátizsákos turistaúr, mert nem tudtam neki megmondani, merre menjen gyalogosan, hogy találjon egy nemzetközi vonatállomást, ahonnan Olaszországba jut. Hiába mondtam neki, hogy menjen metróval, mert úgy gyorsabb, ő csak erősködött, hogy mutassak irányt, mert ő elküldték a Duna felé. És különben is már mióta gyalogol, és miért nem tud senki válaszolni egy ilyen egyszerű kérdésre. Mondom arra biztos ne menjen. Végül meggyőztem a metróról, majd mikor azt gondolta, mégsem volt az a bizalom olyan jó ötlet, visszajött a térképpel, és mivel közben megtudtam az infót, hogy a Keletibe kell küldenem szegényt, pályájára állítottam. Most jutott eszembe, hogy vajon odatalált-e...

Óda a legesleghez

Mi már rég nem leszünk, amikor a zenék még mindig élnek és úsznak a levegőben és megnyugtatnak és elgondolkodtatnak és szerelmet ébresztenek és megvilágosítanak és elszomorítanak és felvidítanak és új színben láttatják a világot és megríkatnak és megnevettetnek és hozzád szólnak és elvarázsolnak és beléd bújnak és arra késztetnek, hogy mosolyogva sétálj éjszaka az úttest közepén, kitekert nyakkal nézve a csillagokat. Mint ez engem ma este. Míg zene van, addig nagy baj nem lehet.

Reptéri csodabogár

Egészen meglepett, mikor a reptéri leállás másnapján jön az ürge a check-in pulthoz, rám mosolyog, megkérdezi, hogy how are you, és közli, hogy wonderful volt még egy éjszakát eltölteni Budapesten. Csak mosolyogtam, mint egy szerelmes tini, és mondtam neki, hogy ezt nagyon jó hallani, szerintem ő az egyetlen, aki így gondolja. Valahogy nekem még mindig a többségében normálisak jutnak. Akadnak hülyék, de nekem még nem veszett el az emberekbe vetett bizalmam. Bár volt olyan is, aki azt mondta, hogy azt kívánja, hogy szűnjön meg ez az ország. Meg hogy minket fizetnek azért, hogy a sátorban megfagyjunk. De valamiért rám mégis jobban hatott az, hogy a bácsi rövidet vagy forralt bort akart hozni a "kisasszonynak".

Vannak történetek bőven, és ha dolgozom, akkor utána tuti álmomban is. 

Hál' Istennek

A gyertyafény, egy kis csellózene, és a gondolatok lepötyögése még mindig vissza tudja varázsolni bolhává az elefántot.