2012. szeptember 28., péntek

Vallási viták

Hát próbáld meg elmagyarázni egy muszlimnak, hogy is van ez, hogy a Szentháromságban a 3 az 1, de mégis három. ja, és németül. Vagy esetleg lehet törökül is. Esélytelen. Számomra.

2012. szeptember 27., csütörtök

Csillagok

Egyszer azt mondtam magamnak, hogy míg látom a Göncölszekeret esténként, addig nem lehet gond, mert igazából otthon vagyok. Most már két hete nem találom, helyette egy olyan fényes csillagban gyönyörködhetek minden este, amilyet korábban sosem láttam. És mintha pont rám mosolyogna. Kedves csillag.

2012. szeptember 25., kedd

A medve bőre

Hát most sikerült szó szerint is előre innom rá. Bár nem, ez nem is teljesen igaz, mert csak akkor jöttem rá, hogy nem kellett volna annyira örülnöm annak, hogy végre végre bloody mary-t ihatok, mikor belekortyoltam. Szóval nem is volt előre, de mindenesetre egy időben. De az tuti, hogy életem legrosszabb bloody mary-je volt.

2012. szeptember 22., szombat

Bábel tornya

A nyár egyik nyelvhasználatunkat legjobban jellemző mondata most szerdán hangzott el a hajón. Mikor V, az ukrán animátor kijelentette a kérdésre, hogy miről beszél: "about köpek davaj". Vagyis egy három szóból álló mondatban a három szó három különböző nyelven hangzott el: angolul, törökül és oroszul. Hogy mit jelent? Csak annyit, hogy "a kutyáról, gyerünk." 

2012. szeptember 21., péntek

Bal kéz

Nagyon nehéz néha tudatosan figyelni rá, hogy ne legyek balkezes tánc közben. Magamtól mindent bal kézzel, balra fordulva, balra indulva kezdenék, de a világ elnyomja a bal kezet, úgyhogy általában minden jobbra indul. De csak vigyorgok mindig magamon, mikor rájövök, hogy én már megint a másik irányba indultam. És magamban mindig mondogatom, hogy nem, nem a bal, hanem a jobb az első. De amúgy találkoztam néhány balkezes gyerekkel ezen a nyáron, és jól jött nekik is, hogy volt balkezes ollóm. 

2012. szeptember 17., hétfő

Zoknidolgok


Mikor gyerekként anyu sokadik kérésére sem hallgatva továbbra is mezítláb mászkáltam, kézzel kellett kisikálnom a koszt a zoknimból. És akárhogy dörzsöltem, szappanoztam, nem jött ki sehogyan sem. Most, kb. 10 évvel később, megint kézzel mosom a zoknim, és akárhogy dörzsölöm, a helyzet változatlan. Azért van, ami nem változik.

2012. szeptember 16., vasárnap

Éjjeli varázs

Tegnap hajnali három körül, mikor rámkapcsolták az összes villanyt, zongoraszóra lettem figyelmes. Rögtön tudtam, hogy ez nem felvételről szól, hanem élő zene, legalábbis nagyon reméltem, hogy jól sejtem. Így hát elindultam a sötétben megkeresni a hang forrását. Igazi, szívhez szóló, lélekből jövő éjjeli zene volt, egy kicsit szomorkás, kicsit megríkató, de közben nagyon felemelő- Szóval csak leültem a sötétben, mikor megtaláltam a zongorát, és még azt sem láttam, ki játszik, mert ott is sötét volt, és hallgattam, hallgattam, és ámultam. És tudtam, hogy minden rendben van, nem lehet soha semmi baj, és az élet szép. Az ilyen pillanatok örökre megmaradnak, ha más nem, érzésként, mint hogy a reggeli kelés mindig tábort, kirándulást, utazást fog jelenteni.

2012. szeptember 14., péntek

Gyerekszív

Egy animátor akkor is mosolyog, ha éppen sírni volna kedve. Mert nem szabad, hogy lássák, ha rossz kedved van, ha fáradt vagy, ha valami gondod van, ha valakivel nem úgy mennek a dolgok, ahogy eltervezted. De amikor letörlöd a könnyeket a színfalak mögött, és felteszed a műmosolyt, még nem is sejted, hogy pár perc múlva igazi lesz belőle. Mert a gyerekek jönnek, és ölelnek, és szeretnek, ismeretlenül is, úgy, hogy korábban nem is beszéltetek, azt sem tudod, honnan jött és hogy hívják, de odajön, és megkér, hogy vedd fel, és megölel. Mintha éreznék, hogy mire van épp szükséged. Hiányozni fog ez a napi ölelésadag. 

2012. szeptember 12., szerda

Utas és holdvilág

Annyi minden van ebben a könyvben, hogy nem tudok haladni vele, mindig meg kell állnom kicsit gondolkodni, emészteni, és még így is azt érzem, hogy túl gyors vagyok, és nem fogok fel mindent, és nem marad meg minden, és sajnálok minden elveszett kis morzsát belőle. Pedig nem is először olvasom már, de annyira más így, hogy már láttam a helyeket, amiről ír, és át tudom élni sokkal jobban az egész hangulatot, amit megmutat. 

"Sosem az kerül pénzedbe, amiért igazán érdemes élni. Egy krajcárodba sem kerül, hogy szellemed be tudja fogadni a dolgok ezerféle nagyszerűségét, a tudományt. Egy krajcárodba sem kerül az, hogy Olaszországban vagy, hogy olasz ég van fölötted, hogy olasz utcákon járhatsz és olasz fák árnyékában ülhetsz le, és hogy mikor este lesz, olaszul megy le fölötted a nap. Egy krajcárodba sem kerül, ha tetszel egy nőnek, és neked adja magát. Egy krajcárodba sem kerül, hogy néha boldog vagy. Pénzbe csak az kerül, ami körülötte van, a boldogság körül, az ostoba és unalmas kellékek. Az nem kerül pénzbe, hogy Olaszországban vagy, de pénzbe kerül, hogy odautazhass, hogy ott fedél alatt alhass. Az nem kerül pénzbe, hogy a nő a szeretőd, csak az, hogy közben ennie és innia kell, és fel kell öltöznie ahhoz, hogy levetkőzhessék. De a nyárspolgárok már oly régóta abból élnek, hogy ellátják egymást a lényegtelen és pénzbe kerülő dolgokkal, hogy már el is felejtették azokat a dolgokat, amik nem kerülnek pénzbe, és azt tartják lényegesnek, ami sokba kerül. És ez a legnagyobb őrület. Nem, Mihály, a pénzt nem szabad tudomásul venni. El kell fogadni, mint a levegőt, amit az ember beszív, és nem kérdi, hogy honnan jött, ha nincs szaga." 

2012. szeptember 11., kedd

Üröm az örömben

Mindig lelkiismeret furdalásom támad olyankor, hogyha a környezetemben csak nekem alakulnak jól a dolgaim, a többieknek meg, akik fontosak nekem, elromlik valami. Tudom, hogy nem az én hibám, de bármennyire is szeretnék segíteni, nem tudok, és bennem van az, hogy még csak rontok a helyzeten azzal, hogy nekem jó.

2012. szeptember 9., vasárnap

Csendvágy

A legeslegjobban mégis a csend hiányzik. Olyan itt soha nincs. Ha nem zene, akkor beszéd, gépek, takarítás, egy hotel sosem alszik igazán. Ha hazamegyek, szeretnék elmenni egy igazán jót kirándulni, kiülni egy sziklára a világ fölé, és élvezni, hogy nem hallani semmit, csak a szelet.

2012. szeptember 6., csütörtök

Nemzetközi vizeken

Én teljesen abban a hitben voltam, hogy átváltani vastapsba, hogy visszajöjjenek a kedves színészek/zenészek, nem tudom kik, nemzetközi szokás, de nem. Még a lengyelek sem csinálják. Ellenben ők is azt mondják, hogy fekete bárány, és hogy leesett a kő a szívükről, és hogy nyitott könyv az arcod, és hogy mimóza, és a többi most nem jut eszembe, pedig nagyon-nagyon sok van. Mintha tényleg jóban lettünk volna egy ideig :)

2012. szeptember 5., szerda

Baywatch

Arra gondoltatok már, hogy a Baywatch-ban azért futkároznak mindig a homokon, mert forró, és nem azért, mert menteni kell? Mert tényleg baromi forró, nem lehet ám csak úgy simán sétálni rajta, konkrétan égési sérüléseket tud okozni.