Annyi minden van ebben a könyvben, hogy nem tudok haladni vele, mindig meg kell állnom kicsit gondolkodni, emészteni, és még így is azt érzem, hogy túl gyors vagyok, és nem fogok fel mindent, és nem marad meg minden, és sajnálok minden elveszett kis morzsát belőle. Pedig nem is először olvasom már, de annyira más így, hogy már láttam a helyeket, amiről ír, és át tudom élni sokkal jobban az egész hangulatot, amit megmutat.
"Sosem az kerül pénzedbe, amiért igazán érdemes élni. Egy
krajcárodba sem kerül, hogy szellemed be tudja fogadni a dolgok ezerféle
nagyszerűségét, a tudományt. Egy krajcárodba sem kerül az, hogy Olaszországban
vagy, hogy olasz ég van fölötted, hogy olasz utcákon járhatsz és olasz fák
árnyékában ülhetsz le, és hogy mikor este lesz, olaszul megy le fölötted a nap.
Egy krajcárodba sem kerül, ha tetszel egy nőnek, és neked adja magát. Egy
krajcárodba sem kerül, hogy néha boldog vagy. Pénzbe csak az kerül, ami
körülötte van, a boldogság körül, az ostoba és unalmas kellékek. Az nem kerül
pénzbe, hogy Olaszországban vagy, de pénzbe kerül, hogy odautazhass, hogy ott
fedél alatt alhass. Az nem kerül pénzbe, hogy a nő a szeretőd, csak az, hogy
közben ennie és innia kell, és fel kell öltöznie ahhoz, hogy levetkőzhessék.
De a nyárspolgárok már oly régóta abból élnek, hogy ellátják egymást a
lényegtelen és pénzbe kerülő dolgokkal, hogy már el is felejtették azokat a
dolgokat, amik nem kerülnek pénzbe, és azt tartják lényegesnek, ami sokba
kerül. És ez a legnagyobb őrület. Nem, Mihály, a pénzt nem szabad tudomásul
venni. El kell fogadni, mint a levegőt, amit az ember beszív, és nem kérdi,
hogy honnan jött, ha nincs szaga."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése