Tegnap hajnali három körül, mikor rámkapcsolták az összes villanyt, zongoraszóra lettem figyelmes. Rögtön tudtam, hogy ez nem felvételről szól, hanem élő zene, legalábbis nagyon reméltem, hogy jól sejtem. Így hát elindultam a sötétben megkeresni a hang forrását. Igazi, szívhez szóló, lélekből jövő éjjeli zene volt, egy kicsit szomorkás, kicsit megríkató, de közben nagyon felemelő- Szóval csak leültem a sötétben, mikor megtaláltam a zongorát, és még azt sem láttam, ki játszik, mert ott is sötét volt, és hallgattam, hallgattam, és ámultam. És tudtam, hogy minden rendben van, nem lehet soha semmi baj, és az élet szép. Az ilyen pillanatok örökre megmaradnak, ha más nem, érzésként, mint hogy a reggeli kelés mindig tábort, kirándulást, utazást fog jelenteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése