Búcsú és kezdet

Na, hát akkor induljon a nagy kaland, harmadszor is Törökország, de most nem fogok blogot váltani miatta. Tele reménnyel, várakozással, érzésekkel, örömmel, kíváncsisággal vágok ennek most neki. Még én sem hiszem el teljesen, hogy megteszem, még én sem tudom érvekkel bizonyítani, hogy jó ötlet-e, de bátraké a szerencse.

Igyekszem majd minél többet jelentkezni, bár mostanában igyekeztem a blogot minél inkább anekdota jellegűvé tenni, de majd meglátjuk, mi sül ki ebből.

Nagy levegő, és indulhat a búvárkodás. Remélem, hogy csudaszép dolgok várnak rám a mély vízben. 

És ne haragudjatok rám nagyon, ígérem, azért vigyázok magamra, és vissza is jövök még :)

Gyerekszáj

3 éves unokaöcsém kicsit sok kekszet evett már vacsora előtt, így próbáltam leállítani:

- Jól van, elég kekszet ettél már, az utolsó hadd legyen az enyém.

- Nem, inkább még ezt körberágicsálom, és aztán neked adom,jó?

- Nem, én szeretném azt a nagyot.

- De miért?

- Mert finom.

- Akkor tessék, itt ez a kicsi.

- Jó, és kaphatok még abból is?

- Nem, többet már nem ehetsz, mert akkor ööö... mert akkor bamba leszel.

Sminkelek a fürdőszobában buliba való indulás előtt, ő bejön, és így szól:

- Mit csinálsz?

- Kifestem a szemem.

- Miért? 

- Hogy csinos legyek.

- Csinos? Jó. Jaj, de szép lettél, hadd nézzem meg, milyen szép vagy.

Pár perc múlva újra bejön.

- Mit csinálsz?

- Festem a szemem.

- Azért, hogy csíkos legyél?

Ezek után nagyon nehéz volt elfogadtatni vele, hogy nem jöhet velem ő is táncolni, mert ahhoz még kicsi. Annyira akart jönni, hogy ő is találkozzon a barátaimmal. :)

Éjjeli kopogás

Az mindenesetre rejtély, hogy ki kopogott be a busz ablakán éjjel 4 körül, miután leszállt két megállóval azelőtt, hogy nekem kellett volna. De felébredtem rá, és még időben feleszméltem, hogy ne menjek tovább. 

Szóval köszönöm, kedves fekete kabátos ismeretlen, hogy rám kopogtál :)

Évtizedes tévedés

Rájöttem így hajnalban a természetvédelmi tételek olvasása közben, hogy gyerekkorom óta azt hiszem, hogy a jérce egy kacsaféle. Holott csak simán összekevertem a récével.

Mi mindenre jó, ha az ember segít az államvizsgára készülésben egy környezetmérnöknek.

Az élet apró örömei

Az a pillanat, amikor a német nyelvvizsgához kinyomtatott mintafeladatsor megoldása közben rádöbbensz, hogy na várjunk csak, de hol a nyelvtani rész...majd a honlapot végigböngészve rájössz, hogy nem te felejtetted el kinyomtatni, hanem tényleg nincs nyelvtani rész, na, azért a pillanatért már érdemes volt felkelni ma :)

Jó, emellett persze a sikeres elsősegély-nyújtási vizsga is okozott némi örömöt.

És az sem egy elhanyagolható szempont, hogy mához két hétre ilyenkor már Törökországban leszek :)

Szóval még uccu neki a szavaknak meg a levélnek, aztán jövő pénteken meg reszkessetek, mert vezetésből is vizsgázom. Reméljük akkor nem lesz ennyi hó meg latyak, igencsak nehézkesen ment ma a parkolás..