Azért az egy érdekes kérdés, hogy vajon Ágostonnak meg Luthernek van igaza, és az embernek esélye sincs, annyira romlott, és úgyis csak az üdvözül, akit Isten eleve kiválasztott erre, de az ember nem tud semmiféle "ajándékot" adni ezért cserébe Istennek; vagy Erasmusnak és Origenésznek, és a bűnbeeséssel csak sérült az ember és az értelem, de nem lett teljesen reménytelen. Persze ebből jön a következő kérdés, hogy eljuthat ez az ember értelemmel az Istenhez, vagy olyan megközelíthetetlen, hogy jobb nem is próbálkoznunk.
Jobb szeretem azt hinni, hogy nem csak értelmetlen bábuként, szinte játékszerként várom az idők végét és a végítéletet, hanem van jelentősége annak, amit itt teszek, ahogy élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése