Hihetetlen, hogy mennyit tudok tanakodni egy igenen meg egy nemen is. Még az olyan apróságok tekintetében is, mint megvegyek-e egy cipőt, mit ebédeljek, merre menjek haza, milyen ruhát vegyek fel, mikor tanuljak inkább, meg mit tudom én. Pedig az egyik idei fogadalmam volt, hogy megtanulok dönteni. Mondjuk jó úton járok, nyilván nem fog egyik napról a másikra menni, csak az ember sosem tudja, a nagy tervezgetéssel meg listaírással mikor szalaszt el egy spontán jövő lehetőséget. Örök kérdés bennem, hogy tervezzek vagy ússzak az árral.
Pont ezért merült fel bennem tegnap a gondolat, hogy rendben, hogy hajtok, mint a güzü, és török előre, csak közben elvész az egésznek az értelme. Úgyhogy beindult az ötletgyár, kalandozó gondolatok, hogy is lehetne hosszabb időre itt hagyni csapot-papot.
És alakul a magammal vitelre ítélt (ugye olyan nincs, hogy viendő?) könyvek listája is :) Várom a további ötleteket :)
Szerintem nem úgy fogsz "megtanulni dönteni", hogy előre eltervezed, hanem az élet hozza. Belekerülsz egy olyan helyzetbe és onnantól nincs megállás. Nekem a csapatmunka, a felelősség és a gyors döntések terén sokat segített a HÖK. Persze ez egyéni dolog, de érted a lényeget.
VálaszTörlés