Egyszerre volt Gyűrűk Ura, Trónok harca, szerepjáték, Kaláka, kezdet és vég, múlt és jelen, álom és valóság, nyugalom és kaland a Holdvilág-árok. Nem volt hiábavaló évekig tervezni, hogy eljussak oda. Újra feltöltött az út végén, mikor már úgy éreztem, képtelen leszek teljesíteni a 28 km-t, és azóta is el-elmerengek, mit üzenhettek az aranyba hajló figyelő fákról rám hulló sárga falevelek. Álmaimban erdei elfként, íjjal a hátamon, fürgén, puhán és otthonosan szökellek egyik szikláról a másikra, és azt érzem, hogy mindenre képes vagyok, és értem, amit a fákkal táncoló szél beszél. A lépcsőfokok kecsesen hajlanak a lábam alá, a barlang pedig az ősi titkot rejti...
Ha meghalok egyszer, szeretnék én is mohával betakart szikla lenni a völgy mélyén.
:) én is
VálaszTörlés