Kapok még egy kicsit az esőből és nem megsülős időből, úgy tűnik. Jól el kellene tenni valamelyik táskába, és elővenni odakinn.
A listáról, amely azt hittem, beteljesítetlen marad, majdnem mindent sikerült megcsinálni ez alatt a két hét alatt, amit kaptam még keserédes ajándékként. Volt Calgary, Gül baba, duplarandi, viharban elázás, meccsnézés, Ganz utcai sörspecialista, tűzugrás, esti Budapest séta, Duna-part, sörfesztivál, Balaton, mozi, kerti party, mindenféle találkozók és még sorolhatnám. Szóval tulajdonképpen hálával tartozom a török államnak.
Most mégis olyan hirtelennek érzem az egészet, holott már két hete búcsúzom. De a legfrissebb hírek szerint (végre kezemben a vízum ugyanis) holnap este irány Bécs, ahol a szállodában felvesz a reptéri busz hajnali háromkor, és szerda reggel fél 6-kor vár rám Törökország. Most egyszerre van várás, félelem, maradnivágy, mennivágy.
De leginkább csak fellegajtót nyitogatok. És mindenféle politika nélkül, nekem ez a legszebb verziója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése