És a búcsú folytatódik

Lehet mégis van értelme a közmondásoknak. Legalábbis annak, hogy nem szabad előre inni a medve bőrére, biztosan. Tegnap, mikor megkaptam a hírt, hogy ma mehetek a vízumért, teljesen beleéltem magam, hogy végrevégre. 

Este megünnepeltük M. sikeres és dicsőséges államvizsgáját, (éljen :)) kipipáltunk két dolgot is a jajdekárhogymárnemleszidőmielőttkimegyek listáról, (Gül baba és bőrig ázás), és én el is könyveltem, hogy ez megint egy búcsúest, immár a sokadik. És ittam is, ezek szerint a medve bőrére. Előre. És ezt nem szabadott volna.

Mert ahogy ma bemegyek a nagykövetségre, közlik velem, hogy kérik az útlevelem meg a pénzt, aztán jöjjek vissza hétfőn. De mondom az nem jó, mert nekem vasárnap megy a gépem. Hát de ma már nem lesz kész, mert péntek van. Pénteken nem pecsétel a pecsételő, kivette a szabadságát, és a tintapatron is nyaralni ment, meg az összes bélyegző levonult már fürdeni a Tinta-tóra. És egyébként is, ha én meg is kapom hétfőn, csak nem gondolom, hogy az rögtön érvényes is lesz? Ugyan kérem, ez meg micsoda naivitás? Hát majd csak 27-én tetszik tudni kimenni, előbb nem. Hogy már két hete kérvényeztem, az teljesen mellékes.

Szóval most van az, hogy elhordtam magamban mindennek őket, aztán elkezdtem gondolkodni, vajon milyen elintéznivalóm lehet még itthon, ami miatt ez ennyire nem akar összejönni, aztán megint elhordtam magamban mindennek őket, aztán meg rájöttem, hogy sokkal rosszabb dolgok is vannak a világon, szóval inkább ledőlök bóbiskolni egyet.

Szóval még mindig nem szabadultok tőlem, lehet egész nyáron búcsúzni fogok.