2012. június 28., csütörtök

A test meg a zene

Ahogy ma hallgattam a zenéket a minidiszkóban, és megállás nélkül járt a lábam meg illegettem magam azokra a zenékre, amelyek az emberek többségének a gagyi kategóriát sem ütik meg, az jutott eszembe, hogy engem az Isten is animátornak teremtett. Bár van zenei ízlésem, egyszerűen nem tudok parancsolni a testemnek, hogy a rossz zenére ne kezdjen el mozogni. Legközelebb olyan animátor szeretnék lenni, aki benne lehet az esti show műsorokban is. Élmény volt nézni őket.


És ma este érintettek először kellemetlenül a nyelvi korlátok, mikor a körülöttem ülő szerbek és szlovének valami keverék szláv nyelven beszélgettek, én meg csak hallgattam őket, és próbáltam feltűnően nem érteni, hátha lesznek olyan kedvesek és visszaváltanak angolra. Nem használt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése