Azt még nem is meséltem, hogy néhány hete a pápánál tettem látogatást álmomban. Egy díjátadóra mentem, de mire a családdal bejártuk az egész Vatikánt, pont elkéstünk az elejéről. Próbáltam halkan beoldalogni, de még a ruhám sem volt megfelelő, ezért gyorsan szúrós tekintetek kereszttüzében találtam magam. Az ölembe dobtak egy igazi nemesasszonyi ruhát, és a palotaőr legszívesebben felnyársalt volna. Utána még valamelyik hozzátartozóm is elkövetett valami illetlenséget, ezzel aztán teljesen felbőszítettük az egész egyházat, így inkább el is jöttünk.
Álmodtam mindezt azután, hogy a tenger már nem hullámzott, mert a környezetszennyezés miatt nem folytak bele a folyók, így leapadt a vízszintje és nem tudott hullámokat vetni. Aztán egy nagy viharban teljesen eltűnt és halott, kísérteties fák maradtak a helyén, egy öregasszony pedig egy varázsigével akart minket becsapni, melyet elmondva segítség helyett még többet ártottunk volna. Így aztán belöktem a fák közé és elmondtam a fény varázsigéjét, amelynek köszönhetően elkezdett egy aprócska fénypont növekedni a viharos, halott erdő fölött. Itt aztán felébredtem.
Mozgalmas egy éjszaka volt, megálmodtam minden félelmemet. És egyikre sem láttam a végleges megoldást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése