Aktivistának lenni vagy nem lenni?

Az jutott ma eszembe, hogy én soha nem harcoltam semmiért. Ellenzem az állatkínzást, a népirtást, a melegek elleni erőszakot, a nemi erőszakot, a családon belüli erőszakot, a pedofíliát, a környezetszennyezést, a fogyatékosok hátrányos megkülönböztetését, az erdőirtásokat, a gyerekek dolgoztatását és még ki tudja, mennyi szörnyűséget a világban, de még soha semmiért nem harcoltam, nem tüntettem, nem hallattam a hangomat. Nem is tudom, melyiket választanám a sok szörnyűség közül, mi ellen harcoljak. Az ember egész életében tüntetéseket szervezhet, ha minden rossz ellen tenni akar, de vajon eljut-e valahova. Vajon kevesebb leszek-e én azért, mert nem megyek tüntetésekre és nem láncolom magam sehova, csak csendben próbálok odafigyelni, hogy minél kevésbé ártsak a környezetemnek? Azzal, hogy nem vagyok ott, támogatok én is minden rosszat? Melyik az igaz, ha nem vagytok velem, akkor ellenem vagytok, vagy ha nem vagytok ellenem, akkor velem vagytok? Sosem képzeltem el magam harcos aktivistának, inkább boldognak és hasznosnak, de valahogy nem ekkora felhajtással összekötve. 

Önzőség az, ha valaki úgy képzeli, hogy a saját életének élése közben próbál odafigyelni, mit tesz, és nem adja azt fel azért, hogy megmentse a bolygót/az állatokat/a gyerekeket/a melegeket/a cigányokat/a zsidókat/az afrikaiakat/a palesztinokat/a rabszolgákat…?

Ha az embernek nincs egy világmegváltó nagy célja, akkor vajon kevesebbet ér, mint akiknek hangját az egész emberiség hallhatja?

Egyáltalán, gyávaság-e az, hogy ha nem gondolunk ezekbe jobban bele? Gyávaság, hogy nem szeretem nézni az állatkínzós/erőszakos/földpusztítós stb videókat? Azt hiszem, igen. Mert kellemesebb elfoglalni magunkat a saját életünkkel és problémáinkkal, mint egyfolytában azon rágódni, mennyi szörnyűség van körülöttünk. Nem is lehet úgy élni, ha mindenbe igazán érezve belegondolsz, nem lehet elviselni ennyi szörnyűséget… Sosem tudnék már boldog lenni, ha minden rossz ellen teljes erőbedobással akarnék harcolni, teljesen felemésztene. Elég nekem az, ha én tudok nem rosszat tenni, elég nekem azzal megküzdeni, hogy mi a helyes a saját kis életemben. És azt hiszem, ha egyszer felnövök, sem leszek képes ennél többre, még ha szégyellem is magam ezért.