Most biztosan minden egyetemista barátom azt mondja, hogy nem vagyok normális, de hiányzik az, hogy vizsgákra tanulva, könyvekbe mélyedve ücsörögjek a kedvenc fotelemben a Szabó Ervin könyvtárban.
Sehol nincs olyan édes és szívet melengető csönd, tudásvágy és elmélyültség, mint ott.
Persze lehet, hogy csak idealizálom, de nem is baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése