Nagyon rákattantam a Trónok harcára. Majdnem teljesen behoztam a lemaradásomat két nap alatt, ami egyrészről hurrá, másrészről persze haragszom magamra, hogy nem tudtam abbahagyni. Persze azért mellette elkezdtem tornázni is meg olvasgattam is, de ez nem változtat a lényegen...Ki kellene kapcsolnom az internetet.
Viszont, ami ennél sokkal jobb hír, hogy megint főztem, és megint sikeres volt. R-től hallottam Steiner Kristóf receptjeiről, és bár nem a kedvenc személyiségem az úr, úgy döntöttem, miért is ne próbálnám ki az egyik ételét. De persze ez csak a kiindulás volt, ahogy ő is bátorított a leírásban, jelentős módosításokat tettem. Miután a hagymát és a fokhagymát kicsit megpároltam az olívaolajon, hozzáadtam a répát, majd a felvágott olajbogyót, kukoricát és egy kis paradicsompürét, majd nyakon öntöttem az egészet sörrel. Apóra vágott mandulával bolondítottam meg, nagyon különleges lett tőle. Miközben megfőtt a rizs, (a törökök szerint máris szakács vagy, ha jól főzöd, és nekem jól sikerült) összekevertem a joghurtot mustárral meg sóval. Ez volt életem első főztje, ami még szép is lett, csináltam kúp formát a rizsből és szépen elrendeztem körülötte a ragut meg a joghurtos öntetet, a kúp tetejére pedig egy kis bazsalikom került.
Azt hiszem, a gondolkodás, hogy mit főzzek, több idő volt, mint elkészíteni és elfogyasztani.
Régen voltak török érdekességek, úgyhogy most gyorsan összefoglalom a jegyzeteim alapján őket.
1. Mindent esznek mindennel. Számomra a legszokatlanabb a húsleveshez saláta. A kenyér az bármihez mehet, bár az velem is így van, és az sem ritkaság, hogy csicseriborsó leves rizzsel és salátával. Sokkal több zöldséget fogyasztok itt, mint otthon, és olyan dolgokat is megeszek, aminek máig sem tudom a nevét magyarul. A mandula zölden külön ínyenc csemege. A tea olyan alap fogyasztási cikk, mint mondjuk nálunk a víz. Ha nem iszol meg naponta legalább 8 teát, nem vagy török. Én nem is leszek.
2. Az álláshirdetésekben nem létezik olyan, hogy diszkrimináció. Pontosabban létezik, a mi fogalmaink szerint, de ez itt nem számít annak. Mert simán beleírják, hogy 20-30 év közöttiek jelentkezését várják, csak nők jelentkezését várják, stb.
3. A TV-ben a baleseteknél az áldozatokat közelről mutatják, a földrengésben összedőlt házát sirató néni premier plánt kap, és kiírják a teljes nevét is. Ezzel szemben a sorozatokban a cigaretta és az alkohol tiltott, így a cigiző ember kezében csak egy homályos foltot látsz.
Végül pedig a szokásos magyar tudásom szegényességét bemutató kérdések:
1. Szerintetek mi a különbség a porcelán és a kerámia között? Mert én eddig azt hittem, hogy a porcelán az értékesebb, vékonyabb, törékenyebb, a kerámia meg az, amiből a bögre van a konyhában.
2. És mi a különbség a fazék és a lábas között? A fazéknak magasabb a fala, nem? De régen mindkettőt a fazekas csinálta, tehát mindkettő kerámiából volt?
a fazék a hosszú magas, amiben pl. levest lehet főzni, meg spagettit, meg belefér egy egész csirke. a lábos meg a nagy lapos, amiben pl. paprikás krumplit lehet csinálni.
VálaszTörlésszerintem a porcelán finomabb, mint a kerámia, és a legaláján van a cserép, amit régen korongon csináltak és kiégettek, de nem volt túl tartós.
Kerámiának nevezünk minden nemfémes, nem szerves szilárd oxidot vagy nitridet.
VálaszTörlésKét fajtája van a kristályos (ld. kerámiakések, kerámiabevonatú főzőeszközök) és a nemkristályos (pl. üvegek)
Az agyagok kiegétésük során kristályszerkezetet kapnak, megfelelnek a kristályos kerámia kritériumának, tehát kerámiának nevezzük a kiégetett agyagtárgyakat.
A porcelán egyfajta kerámia, ami kaolin, kvarc és földpát együttes kiégetéséből származik.
A fazék fazekastermék, tehát agyag-kerámia, nem ritkán majolika (avagy fajansz), ahol a kerámia egy vékony fémes vagy üveg bevonatot kap, hogy víztartó legyen (ld. máz). Formája szerint hasas (a szája szűkebb, mint a legszélesebb pontja), és általában két füle van. A fazék szó finnugor eredetű.
A lábas eredetileg valóban lábakon állt, ezért lábas fazékról beszélünk, amit szabadtéri tüzön, parázs felett is lehetett használni, formája az eredeti fazék-formától stabilitási okokból eltér, széles, lapos alja van, rajta lábak, és a szája nem ritkán széles. Létezett még lábas serpenyő is.
Jelenlegi használatban a lábas vagy lábos és a fazék egyaránt főzésre (tehát nem sütésre) használt edény, a kettő közötti megkülönböztetés tájegységenként, családonként változó, nincs definiált különbség köztük.
oh, ez aztán részletes válasz, köszönöm :)
VálaszTörlés