Első főzés

Jó, hát tulajdonképpen nem az első, mert valamelyik nap reggelire készítettem omlettet. 

Hosszas válogatás, töprengés, és még több válogatás után a tökös-paradicsomos sült tészta mellett döntöttem. Ehhez volt itthon minden, nem kellett lemenni a közértbe sem, és egyébként is használni kell a tököt, mert nagyon sokat hoztunk magunkkal. 

Kicsit kételkedve fogadtam, hogy 5 perc az előkészület, de szerencsére igazi jó késsel és finom, vajként vágható tökkel tényleg nem volt sokkal több. Csak annyival, amennyi a tőlem szokásos bénázás miatt várható volt. 

Sajnos a ragu és a tészta arányát kicsit elszámoltam, így kicsit szárazabb lett, mint kellene, de a fűszerezés nagyon jól sikerült. Nem tudom pontosan, mit tettem bele, mert a török fűszerek között még inkább az orrom után megyek, de pont eléggé csípős és nem is sós meg nem is sótlan. Azt hiszem, oregánó lehetett a zöld, de nem mernék rá megesküdni. Mellé török csili, bors és só. A szárazságot meg ellensúlyoztam egy kis házi joghurttal.

Akartam tejszínes hagymalevest is csinálni, de ahogy leértem a boltba és körülnéztem, akkor jöttem rá, hogy óóóó, hát nekem már Izmirben is gondom volt azzal, hol találok tejszínt. Úgyhogy vagy nincs, vagy nagyon kell keresni.