2013. február 12., kedd

Második főzés

Mivel a tegnapi tészta ma egy kis utólagos felturbózással elfogyott (mivel kevés maradt a szósz, került rá egy kis olívaolaj meg citrom), ma megint főztem. Szerintem életemben nem főztem még két napon egymás után. 
Annyi alapanyag van itthon, hogy felesleges boltba menni, így úgy döntöttem, még mindig nem hiányzik a hús. Így aztán bableves lett csipetkével. Persze voltak kisebb gondok. Először is az ételízesítő hiánya. Hát de nem baj, legyünk találékonyak, került bele egy kis török csípős pirospaprika, só meg bors. De valahogy nem volt az igazi. Így aztán véletlenül a végén beleömlött még egy csomó édes pirospaprika. Így inkább borsóleves illata lett, de végül is ehető. Meg persze a karalábé és a fehérrépa is hiányzott, a zellerrel meg lusta voltam megküzdeni, így csak csipetke, bab és sárgarépa került bele. Lehet ez is a baja. Mindenesetre nem egy jól sikerült leves. És tudom, hogy a hibákból tanul az ember, de sajnos legközelebb sem fogom tudni, milyen fűszerektől lesz a bablevesnek bableves íze. Aztán meg volt paradicsomos kukoricás babos halas rizs. Nem égett le a rizs, megfőtt rendesen, és a hozzá sebtiben összedobott salátával (az nem az én érdemem) nagyon finom párost alkotott. 
És elkezdtem a fegyencedzést. Azt hiszem, holnap izomlázzal ébredek. De akkor is elmegyek futni. 
Emellett meg küzdünk valami kisebb megfázás-szerűséggel, remélem a sok zöldség meg gyümölcs megakadályozza, hogy komolyabb legyen.

2 megjegyzés:

  1. Hát nem biztos, hogy törökországban olyan könnyű füstölt csülköt venni :)

    csinálj neki hagymás rántást, tegyél bele oregánót vagy bazsalikomot, vagy babérlevelet, vagy kakukkfüvet. ezeket az olajban meg kell kissé pirítani, hogy kijöjjön az ízük. ha szereted, a levest lehet sűrített paradicsommal savanyítani.

    VálaszTörlés