Nos, mivel meguntam már betegnek lenni (hol vannak már a régi szép idők, mikor még jó volt betegnek lenni, mert akkor nem kellett iskolába menni), és már nem bírta tovább a derekam az ágyban fekvést, úgy döntöttem, főzök egy gyógyító húslevest. Valamiért én úgy emlékeztem, hogy az egy nagyon hosszú és sok fölötte állást igénylő leves, de úgy tűnik, tévedtem. Bár szűrő nem volt, hogy a habot leszedjem, így kiskanállal manővereztem, és fehérrépa sem lelhető fel errefelé, és csigatészta sem volt itthon, V. internetes segítségével igazi aranyszínű hazai tyúkhúsleves lett belőle, pont, amilyennek szeretem. Se nem sótlan, se nem sós, talán még egy kicsi erős mehetett volna bele, de azt úgyis mindenki tesz magának, ahogy akar. Persze két személyre főzni húslevest nem egyszerű feladat, meg közben jöttem rá, hogy ez a fazék éppen csak nem kicsi, de nem lett gond belőle. Közben megszállt az ihlet, és kicsit nézelődve az interneten úgy döntöttem, legyen még egy fogás. Valami ilyesmit akartam, kicsit megváltoztatva, mert gondoltam én majd a megfőtt húst teszem be a krumpli mellé sülni. Aztán valamiért inkább köftét sütöttem a citromos-olajos-fűszeres sült krumpli mellé. Azt még nem tudom, milyen lett, de a leves másnak is ízlik :)
Most már csak a gyógyulás van hátra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése