Rájöttem, hogy hiányzik az egyetemista énem. A túl sok olvasásba belehalós, filozófus, elmerengős, világmegváltó gondolatokkal teli énem. A vallástudományos, mindenben megvitatni valót látó, mindenről gondolkodni képes énem. Nyár óta érzem, hogy lebutultam, hogy bár gondtalanabb meg egyszerűbb, de unalmasabb lettem, hogy kevésbé mozgatnak meg a dolgok. Azt hiszem, jobb szerettem olyan töprengő, olvasott, világfájdalmas értelmiségi lenni. De csak azt hiszem, még nem tudom biztosan. Vajon az okos emberek mindig jobban tudnak szenvedni és problémákat gyártani, mint az egyszerűek, vagy ez nem függ össze?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése