J. igazi realista. Mikor ma mondtam neki, hogy mennyire szívesen éltem volna az 1920-30as években, amikor még igazán jó zenék voltak és lehetett jókat táncolni, azt felelte, hogy akkor még nem diplomázhattam volna és lehet, hogy gyármunkás szövőnő lennék. Hát ez a lehetőség sosem merült fel bennem. Valahogy olyan szépen sikerült elkülönítenem a történelmet a zenétől és a tánctól. Na én abba az elkülönített világba mennék vissza. Annyira hihetetlen, mik történtek, miközben ilyen zenék és táncok születtek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése