Tegnap hegedű, ma ének, és mindkettőn csinos voltam és annak is éreztem magam. És végre végre egy olyan énekkoncert, hogy nem csak álltam a színpadon, hanem mertem táncolni és élveztem, és kicsit közelebb jártam ahhoz az Ivetthez, aki a tükör előtt bohóckodva magamban szoktam lenni.
Megint fura a világ kicsit szemüveg nélkül, mintha elvették volna egy kapaszkodópontomat, de hamar megszokom, és megint hordhatok napszemüveget. Már persze ha lenne rá okom, és nem lenne ilyen Szibéria itt május közepén.
A kimenetelt meg egyre tolnám, ahogy egyre közelebb van, mert érzem, hogy senkire és semmire nem lesz időm, és jajj...
De! Már csak 15 tárgyból kell jegyet szereznem. Mint a szélvész, úgy haladok.
Egyszer nagyon nagyon szeretnék ilyen felszabadultan énekelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése