Még mindig fenntartom, hogy eddig életemben legtöbbet az emelt töri érettségimre tanultam, de ez az első év, amikor visszasírom, hogy bár inkább érettségiznék. Valahogy nem érzem reálisnak, hogy megküzdjek egy hónap alatt 18 vizsgával, köztük egy 1200 oldalas könyvvel, egy ének meg egy hegedűvizsgával, meg az 56 államvizsgatétellel. Úgy, hogy közben intézem a papírokat Törökországba, meg készülök rá mindenfélével. Ezért tegnap inkább úgy döntöttem, hogy inkább lemondok az idegbeteg maximalizmusomról és kihasználom még ezt a kis időt F-fel, ésszerű keretek között tanulva.
Miután ezt eldöntöttem, tanultam kettőig, majd keltem 6-kor folytatni, ma pedig a féléves arab anyaggal kell megküzdenem. Nem tudom, hogy ez még ésszerű keretnek számít-e. :)
Egyszer régen, mikor még gondtalan copfos kislány voltam, (és fiatal :P) a május volt a kedvenc hónapom, mert akkor van a névnapom meg anyák napja meg gyereknap. Ó, azok a régi szép idők :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése