Milyen különös, hogy a Bibliában és mindenféle apokrif iratokban is többször előfordul, hogy a férj és feleség évekig magtalan, könyörög az Úrhoz, hogy lehessen gyermeke, aztán mikor megígérik neki, hogy lesz, akkor rögtön felajánlja neki. Értem én, hogy hála, meg minden, de így aztán 2-3 év múlva megint ott tart, hogy nincs gyereke...Bár persze akkor még nem az volt a lényeg, hogy legyen, aki ott sertepertél körülötted meg szeretgetheted nap mint nap és nézheted, ahogy felnő, egyszerűen muszáj volt, hogy legyen, aki utódként megmarad utánad. De vajon az anyai érzések is mások voltak még akkor?
az első gyermek az Istené, az egyiptomi szabadulás emlékére (mikor minden elsőszülött meghalt, kivéve a zsidókét). ezt persze ki lehetett váltani valamivel, valahol benne van a törvényekben, de hirtelem fgalmam sincs, hogy hol. szóval nem olyan idegen az egésztől.
VálaszTörlésértem én, de vajon ez volt a törvény és el kell fogadni, és nem is volt hiányérzetük az anyáknak? máshogy szerettek?
VálaszTörlésbiztos nem, illetve nem tudom. a Bibliát férfiak írták, ugye. Szóval ők sem tudták.
VálaszTörlésAz anyai érzések csak nem lehetettek ennyire mások. Szerintem az alapjában véve évezredek óta nem változtak. Inkább csak engedelmeskedtek a törvénynek, mert ez Isten akarata stb.
VálaszTörlés