2012. március 15., csütörtök

Sissi és a történelem

Furcsa dolog ez a történelem. Pár éve még biztos voltam benne, hogy én örökké történelmet szeretnék tanulni és történész szeretnék lenni (nagy szerepe volt ebben V. Tanár Úrnak, akihez mindenki tudja, milyen érzések fűztek :P :)), aztán szép lassan felfedeztem, mennyire nem is létezik igaz történelem. Minden kor mást mutat, mást gondol, mást tart fontosnak, vállalhatónak, és ma elhangzott az órán egy érdekes felvetés, mi szerint visszafelé íródik.
Van benne valami. Legutóbb épp a Schönbrunnban tapasztaltam meg, mikor kiderült számomra, hogy filmből és a magyar történelemből megismert és annyira kedvelt Sissi hercegnő a filmmel ellentétben talán nem is szerette igazán a férjét, és hihetetlenül sok időt töltött szépítkezéssel. Kicsit lerombolódott bennem a kép a bájos szőke lányról, aki a film alapján élt bennem (egyébként barna volt), de azt hiszem, hamar el fogom felejteni ezt, és mégis a korábbi, általam kedvesebbnek tartott kép marad meg. Hogy azért, mert magyar vagyok, és hőn szeretett Sissink képzete nem homályosulhat el, mert része az önazonosságomnak, vagy egyszerűen jobban szeretném szimpatikusabbnak látni, nem tudom. Bár az is igaz, hogy rögtön ott megértettem, mennyire nehéz lehetett egy napi 20 órát dolgozó császár és egy borzalmas anyós mellett udvari kötelezettségek között sínylődve élni. A 20 órát dolgozót még személyes példa alapján is. Szóval nem haragszom Sissire, de furcsa dolog ez a történelem.

11 megjegyzés:

  1. OFF: sokkal jobb ez a sablon :), és már lehet téged readerben olvasni :) a bloggertörténelmem során én voltam a bloggeren, freeblogon, blogponthun, nolblogon, de végül a wordpress vált be a leginkább.

    idealisztikus figurán azt értettem, hogy az a kép, ami róla forgalomban van, és az, hogy milyen volt ő valójában, nincs összeegyeztetve. nem azért szeretjük, hogy milyen volt, hanem azért, amit gondolunk róla.

    a magánmitológia része: amit te is írtál, hogy része az önazonosságodnak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mondjuk jó kérdés, mitől válik valaki részévé az önazonosságomnak. ha nem lenne róla forgalomban ez a kép, akkor nem vált volna a részéve, mert valószínűleg nem kedvelnék különösebben egy XIX. sz-i idegesítő (ha Norton szavai igazak) plázacicát.

      egyébként millió ilyen van, amit csak azért találtak ki, mert úgy jobban hangzik, közben meg semmi értelme, pl. hogy március 15-én esett az eső meg hogy XIV. Lajos azt mondta, hogy ő az állam, holott nem is mondott ilyet. Nem tudom, hogyan indulnak el ezek a legendák, mítoszok, de gyárthatnánk mis is egyet :)

      OFF: szeretnék olyat is, hogy megjelenjenek oldalt a hozzászólások, meg a linkek, amiket sokat olvasok, van ötleted, hol lehet ilyet?

      Törlés
  2. Akkor itt is írom, hogy nem biztos, hogy valóban hisztispicsa volt, de az a hihetetlenül kedves, figyelmes asszonyság képe is mindenképp hamis valamilyen szinten. Én legalábbis sosem kedveltem, lehet hogy ez is belejátszik.

    Azt nem tudom, hogy március idusán esett-e az eső, az viszont biztos, hogy a márciusi ifjak közül a Pilvaxban nagyon kevesen jelentek meg. Az is tény, hogy két politikai fogoly volt, és csak Táncsicsot szabadították ki - a másik foglyot, egy román ügyvédet később sűrű bocsánatkéréssel szintén kiszabadították.:) Rengeteg ilyen pici érdekesség lehet még, amiről nem tudunk sajnos. XIV. Lajos asszem hasonlót mondott, de tényleg utólag ragadt rá az "állam én vagyok"-szöveg... mint ahogy Caesar halálánál is utólag írták azt, hogy Brutust kiszúrva az összeesküvők közt teátrálisan felkiált: "Et tu mi fili, Brute?" Aztán hagyja, hogy összeszurkálják...

    Tulajdonképp egy örök igazságot lehet leszűrni ebből: a forrást óvatosan kell kezelni, mert főleg a középkorban rengeteg hazug dolgot írtak le, de az ókorból került elő sok olyan iromány, ahol pusztán a rosszindulat miatt írtak hülyeségeket (pl valamelyik utált római consul győzelmét azzal magyarázták, hogy a gallok kardjai az első csapás után elhajoltak, vagy eltörtek). De kellő tudással ki lehet belőlük bogarászni a valóságos történéseket.

    VálaszTörlés
  3. hát igen, itt jönnek elő az emberi tényezők, amelyek ugyebár megkerülhetetlen részei a történelemnek. érdekes beszélgetés alakult erről csillanellivel is az ő blogján, hogy egyáltalán beszélhetünk-e történelemről, mint olyanról, vagy vannak az események és az emberi érzések, amelyek alakítják egymást, de ilyen távolságból képtelenség megismerni az igazságot. végül is, ha belegondolunk, sokszor ma sem tudjuk, mit miért csinálunk, vagy más miért csinálja, amit csinál. és nagyon sokféle kép alakulhat ki egy emberről azokban is, akik személyesen ismerik, hát még ha csak a róla szóló forrásokból...
    igen, a középkorban is volt ilyen, hogy az egyik teológus nem szerette a másikat, ezért nem is említette a műveiben, holott az illető ifjúkori tanára volt, és lehet, hogy még ékeskedett is a tollaival... :)

    VálaszTörlés
  4. Szerintem történelemről beszélhetünk, mert habár sok olyan pont van, amit nem ismerünk, de legalább annyi, van amit igen. Pont a középkorban ugye az volt a "divat", hogy érzelemből politizáltak, rengeteg döntésnek az aktuális kedv volt a mozgatórugója. A bennünk lévő képet alakítja a filmek, könyvek is, mint Sissynél.

    Sok ember azonban kívülről remekül látja az aktuális helyzetet, mégha mi magunk zavarosnak is érezzük. Véleményem szerint ezért ismerhetjük meg az igazságot. De beszélhetünk-e igazságról? Az is annyira relatív fogalom, mint mindig.

    Az abszolút valóságot az időgép adhatná meg. Én nem merném használni, nehogy úgy járjak mint a Jöttünk, láttunk, visszamennénk hősei...

    VálaszTörlés
  5. Norton: szerinted a tények és a történelem között van különbség? Mert szerintem van.

    VálaszTörlés
  6. Azt hiszem valami ilyesmit akartam azzal mondani, hogy még a jelent sem értjük igazán. Szerintem hiába mennénk vissza időgéppel, akkor sem tudnánk minden tényt feltárni, pontosan a minden-mindennel összefüggés miatt, meg mert kellene egy emberi röntgengép is. ok, azt tudnánk, hogy tényszerűen mi történt, de egyrészt a tényeknek csak kontextusban van értelme, másrészt meg a tények láncolata még nem történelem.
    OFF: hogy jobb a kommentelés, ha külön ablak, vagy ha a bejegyzés alján?

    VálaszTörlés
  7. Mezei Nelli: természetesen van, de a történelemben is vannak tények, amiket nem kerülhetünk meg, nem cáfolhatunk meg. Pl Lengyelország lerohanása 1939. szeptember 1-n elindította a második világháborút. Tény, cáfolhatatlan. Vagy egy korábbi: a crécy-i csata hosszú időre meghatározta Franciaország későbbi sorsát. Tény, mert így történt, csaknem összeomlott teljesen. Vagy hogy Mohács egy korszak vége volt a számunkra - ez utóbbit a kortársak is annak vélték.

    Ywee, naná, hogy a tények láncolata nem történelem. Bocsi, ha rosszul fogalmaztam. Szóval nem mindent lehet készpénznek venni, ez nyilvánvaló, nem is ezt akarta mondani. Megfordítva a dolgot, van néhány olyan dolog, amit készpénznek lehet venni, mert az.:)

    VálaszTörlés
  8. az nyilvánvaló, hogy tények vannak, és mint tudjuk, makacs dolgok.

    Akkor, amikor Ranke kitalálja a modern történelmet, akkor pontosan arra gondol, hogy őt csak a tények érdeklik. Ezzel szemben áll a normatív történetírás, amely egy külső szempontra fűzi fel a tényeket.

    Én mostanában egy harmadik tendenciát is látok, bár valszeg csak én fedezem fel ilyen későn, és ez inkább a kommentárokhoz hasonlít. Ilyen pl. a reformáció-könyv, ami ugyan tele van tényekkel, de a könyv szerzőjéről sokkal többet árul el, mint a tényekről.

    VálaszTörlés
  9. OFF: nekem jobban bejön, ha nem külön ablakban van.

    VálaszTörlés
  10. még egy OFF: melegen ajánlom, hogy építs be a blogba statcountert. nem tudom, a blogger statisztikái milyen sznten mérnek, de én sok hasznos infót tudok a statcounter által.

    http://statcounter.com/

    VálaszTörlés