Éber álom

Ma a következőképpen alakult a nap. Fél 3-kor már nem bírtam nyitva tartani a szemem, szóval lefeküdtem aludni fél 5-ig, utána f6-tól aludtam kicsit f8-ig, azóta meg olvasok egy órát, alszom negyedet, és ezt felváltva. Ha alszom, tudom, hogy olvasnom kéne, ezért csak félálomban vagyok és furákat álmodok, de amint leülök olvasni, lehanyatlik a fejem. És még mindig van, sosem lesz vége. És nem várhatom a ma estét sem, mert éjszakázás lesz a holnapi vizsga meg a tételek miatt. 

Azt hiszem, öregszem, régebben simán olvastam reggelig, aztán lefeküdtem, aludtam pár órát és...azt akartam mondani, hogy nem is voltam már álmos, de ez nem igaz, én mindig álmos vagyok, csak az intenzitása változik. Tulajdonképpen ha jönne a jó tündér, azt kívánnám, hadd legyek Csipkerózsika pár évre.

Könyvtár

Azért szeretem annyira a Szabó Ervint, mert olyan jól el lehet bújni a nagy fotelekben. Jól bekuporodtam ma is, miután levettem a cipőmet, és olvastam és olvastam, néha felnéztem a gyönyörű díszítésre, néha elbóbiskoltam, mert itt olyat is lehet, és próbáltam megérteni, hogyan is van ez az egész dolog azzal, akinél nagyobb nem gondolható el, és akkor most tényleg valóságosan kell-e léteznie attól, hogy én megértem ezt a kijelentést és megjelenik az értelmemben. Érdekes ez a filozófia, néha egy kukkot sem értek belőle, néha pedig pillanatokra feldereng a megvilágosodás, és akkor az nagyon jó érzés.

Az már kevésbé, hogy a mai nap megint annyi dolog lenne, ami nem fér bele 24 órába, én meg álmos vagyok és borozni szeretnék a többiekkel Szegeden.

Lehunyja két szemét...

Azért az mégiscsak nevetséges, hogy amint leülök tanulni, kitör rajtam az álomkór. Már mindenhogy el tudok aludni, lassan állva is, és szerintem az sem segítene, ha rendesen kialudnám magam. Tegnap gondolkodtam, hogy biztos valami étrendváltoztatás kellene, vagy több mozgás, vagy mindkettő, mert az nem megoldás, hogy ahányszor álmos vagyok, alszom, azt csak Szörnyeteg Lajos tehette meg. 

Álomkór

Borzalmas ez a folytonos álomkór, ma alig tudtam figyelni az egyik kedvenc beszélgetős vallástudományos órámon, mert végig arra koncentráltam, hogy ne csukódjon le a szemem. És még így is sikerült többször is egy-egy pillanatra. Úgy szégyellem magam, mikor egyértelmű, hogy a tanár is látja, pedig nem őt untam éppen (azért más órákon olyan is van, hogy de :)), hanem egyszerűen álmos voltam. Amit nem is értek, mert kivételesen 5 órát aludtam. 

Éjjeli bagolykodás

Most van az, amikor puff, zene, takaró, kuporodás és jöhet a Reformáció története. Persze megint késő lett, számolatlanul suhantak el az órák érthetetlen módon, de nem baj, mindennek megvan az ideje. 

Megint álmos...

Ha tényleg elf lennék, és nem csak a játék kedvéért, akkor minden meg lenne oldva, meditálnék 2-3 órát alvás helyett, és teljesen kipihent lennék. Mert az is egy dolog, hogy te eltervezed, hogy 2-ig tanulsz, az meg egy másik,hogy fél 1 óta minden második mondat után becsukódik a szemed.

Pedig még vallási önreflexiót is akartam írni, annak ellenére, hogy nem muszáj, mert sajnos nem érkezett meg a könyvrendelésem, aminek birtoklása és olvasása az óra aktív résztvevővé válásának feltétele lett volna. Azért majd megírom egyszer, lehet, hogy jobb is így, ijesztő lenne a tanárral és idegenekkel megosztani legbelsőbb vallási megosztottságomat meg a gondolataimat erről az egészről. Mármint bárkivel szívesen beszélgetek vallásról, de egy önreflexió...