A "várva várt"...

Kezdődik a fejetlenség. Van egy vizsga, amit csak június 15-re hirdetnek meg. Szóval esélyes, hogy kiesett az első versenyző, úgyis azt mondtam, nem fogok most beleőszülni a teljesítésbe, hát akkor váltsuk is valóra, majd megcsinálom jövőre. Az már persze részletkérdés, hogy van egy jegybeírás is, ami 14-15-re van meghirdetve, ez még a megoldhatóbbak közé tartozik.

Tegnap meg nagy nehezen eldöntöttem azt is, hogy nem másokhoz méregetem magam, hogy ők milyen ügyesen és napirendszerűen tudnak tanulni, hanem eldöntöm magamban a dolgokat, hogy mi mennyire fontos, és aszerint cselekszem. És ha nekem az a fontos, hogy végre kialudjam magam, akkor kialszom és kész. Ha meg az, hogy egész nap F-tel legyek és semmit tegyek, akkor így is lesz. Azon még dolgozni kell, hogy mindezt nyugodt lélekkel tegyem. Meg azon is, hogy ne akarjak mindenkire rátromfolni, hogy nekem mennyivel több dolgom van, mint neki, mert ez egy nagyon idegesítő tulajdonság. 

Egyszer feltalálok egy olyan egyetemet, ahol lehet a tanulás öröméért tanulni, és nem ilyen fejetlenül kapkodva. Vagy lehet itt is lehetne, csak én szúrom el mindig valahogy.

A dolgok állása

Többé-kevésbé szorgalmas voltam a héten, túl vagyok egy zh-n, nem vagyok túl büszke rá, de átcsusszantam, írtam tételt is, csináltam mindenféle szépet egy Budapest túrához (bár feleslegesen, mert senki nem jött el, pedig elment rá csomó időm), olvastam is, KRESZen is voltam, esszét is írtam, hegedültem is, énekeltem is. Nem mertem bemenni vizsgázni arabból úgy, hogy nem tudok semmit, de most aztán úgy megtanít Cs., hogy nem lesz kegyelem :) 

A sok minden ellenére nem történt semmi nyilvánosság számra érdekes, listákat írogatok, tervezgetek, és próbálok ügyesen lavírozni a félvállról vevés, az időbeosztáshoz való hűség és a teljes kiborulás között, de elég vékony a határmezsgye.

De nem baj, lesz ez még így se :)

Ja, és ne egyetek a Púderben, mert nem finom. Vagyis inkább semmilyen, a bruschetta száraz, a karaj is, és a pincérek sincsenek a helyzet magaslatán. De a Ráday még mindig a kedvencem jó időben :)

Más napok

Hetek óta először tegnap estére végre nem az agyam volt fáradt, hanem minden más. Ma persze minden mozdulat fáj a tegnapi kalandparktól, és sikerült leégnem is kicsit, de muszáj volt már kimozdulnom és elfelejteni a kötelezettségeket egy napra. Sikerült is :) Jót beszélgettem, jót nevettem, jót másztam jó emberekkel. Hiányzott ez már nagyon. :)

Most már csak egy olyan napot szeretnék, aminek a végén elégedetten dőlök hátra, hogy igen, mindent elvégeztem, ami aznapra ki volt adva.

A tegnap említett táblázat

Kész van a táblázat, és most ha ránézek, egyszerre érzem azt, hogy megoldottam a világbéke kérdését, és azt, hogy miattam fog kirobbanni a következő világháború. Azt hiszem nem kell megmagyaráznom ezt a kettősséget. Kiragasztottam az ajtómra, ha arra pillantok, sírok és nevetek egyszerre.

Mindenesetre nagyon ügyesen elszöszöltem vele ma este, és semmi másra (sokkal értelmesebbre) nem volt még időm...

Kackac

Nem szeretem ezt a mondást, de erre nincs más szó: na meg ahogy azt Móricka elképzelte.

Mert én azt gondoltam, fejezzem be végre a szakdolgozatot, és akkor majd minden happy és szánsájn lesz. 

Hehe, jó vicc volt. 

Holnap csinálni fogok egy szép naaagy színes menetrendet magamnak az elkövetkező két hónap minden percére, hogy aztán ügyesen ne tartsam be és őrült idegbeteg módjára szidjam magam, mikor minden a nyakamba szakad, jó? :)

Tavaszi szünet

Azt hittem, hogy a tavaszi szünetben majd mindenben jól utolérem magam, meg pihenek is egy kicsit. aztán egy frászt. Megcsináltam a jövő heti beosztásomat, és rá kellett ébrednem, hogy megint maradnak dolgok, amire nem jut idő. Hogy akkor mikor, azt nem tudom. C' est la vie.

Bécsi idő

Hát Bécs nem ment annyira jól, mint reméltem. Cserébe megnéztük a Schönbrunnt végre, amire annyi ideje vágytam már, sétáltunk nagyot, ettünk virslit meg haltálat a piacon, sokkolódtam kulturálisan a váltakozó török, angol és német beszédtől (nem tudom, hogy fogom tudni valaha elkülöníteni és rendesen beszélni az angolt és a németet egymás után, az interjún fordításként német panaszlevelet kellett angolra fordítani) metróztunk hihetetlenül sokat és beszélgettünk is kicsit, amire már régen nem volt példa.

Nagyon nehéz közel maradni egymáshoz, miközben ő éjjel-nappal dolgozik, én meg ugyanennyit tanulok, vagy legalábbis kellene, hogy tanuljak. Persze sajnos a nagy pihenés miatt nem sikerült még vasárnapra sem visszarázódnom, és jól ellustálkodtam az időt, most aztán kapkodom a fejem megint kétségbeesetten, hogy mihez is kezdjek.

Jó lenne annyi új tudást szerezni, amennyit magamtól kényelmesen megrágva szeretnék, azt hiszem, több értelme is lenne. De nincs nyafogás, harcra fel 

Egészen érdekes középkori gondolatokba botlottam ma bele az egyik órán a szabad akarattal és Isten mindentudásával kapcsolatban, de még meg kell kicsit emésztenem ahhoz, hogy igazán jó gondolatmenet lehessen belőle, ezért ez most csak egy kis kedvcsigázó előzetes.