Bürokrácia és konyha

Miután hosszas oda-vissza buszozás után sikerült ma elintéznem, hogy szeptember végéig meghosszabbítsák a tartózkodási engedélyemet, és így elindíthassa a cég a munkavállalói engedélyem iránti kérelmet, úgy döntöttem, a sikeres nap örömére főzök is valamit. Össze is dobtam egy zöldséges rakott tésztát, mindenből, amit csak találtam itthon. Először megpároltam a hagymát, a répát, a paprikát, az uborkát és a babot egy kis pirospaprikával. Közben megfőztem a tésztát. Aztán összekevertem a joghurtot mustárral, fűszerekkel és citrommal. Majd egy hőálló üvegtálban egymásra rétegeztem a tésztát, az öntetet és a zöldségeket, a tetejére pedig sajtot szórtam, és 20 perc alatt megsütöttem. Azt hiszem, ez az első főztöm, amiből háromszor is szedtek. :)

Ennek meg úgy megörültem, hogy még egy mikrós sütivel is megajándékoztam magam, a tetején egy kis vaníliafagylalttal. Ez is sikert aratott :)

Az oda-vissza buszozás meg úgy volt, hogy először elmentem a rendőrségre, mert tegnap azt nem kérdeztem  meg, (igen, tegnap is voltam, akkorra volt ugyanis randevúm, mert azt interneten kell foglalni :)) létezik-e olyan, hogy 6 hónapos hosszabbítás. Miután megmondták, hogy létezik, és akkor csak 1800 dollárt kell átváltanom lírába, elmentem a pénzváltóhoz, aki megírta nekem a papírt, hogy tényleg átváltottam ennyi pénzt. (Persze nem.) Aztán vissza a rendőrségre, ahol összeállították a mappámat. Aztán megint el a pénzváltó mellé, most az adóhivatalba, ott befizettem a hosszabbítás díját, aztán megint vissza a rendőrségre. A két helyszín között kb 15 perces buszút volt, de a busz 20 percenként járt, így elég jól haladtam a magammal vitt könyvvel :) Lehettem volna bosszús is akár, de minek, hisz sütött a nap, napközben nem kellett kabát, volt könyvem, és végül csak sikerült elintézni a dolgot, pedig nagyon féltem :) És még sorba állnom sem kellett sehol. 

Szóval most maradok még egy hónapot itt Isztambulban, nekikezdek a szakdolgozatomnak, és várok szeretettel minden látogatót :) Aztán irány a napfényes dél, ahol ugyanabban a szállodában leszek animátor, mint tavaly. De ezt lehet, hogy írtam már, nem tudom. Idén másik társam lesz, egy új lány, nagyon kíváncsi vagyok rá :)

Hétvégén meg irány Bursa, remélem jó idő lesz, és ott nem fog sár esni, mint itt. Meglátogatjuk M-et, ami egyszerre jelent sok-sok beszélgetést, nevetést, bulit, hülyülést, és hát Bursa amúgy is gyönyörű hely, szóval éljen :)

Most megyek, mert lassan kezdődik a magyar-török meccs, és fel kell készülni a szurkolásra :)

Jó hírek

Hogy ne mindig csak panaszkodjak :)

1. A héten túl vagyok 5 vizsgán, kettőről tudom, hogy 4es, a másik háromnak még várom az eredményét, de biztosan sikerült.

2. Hétfőn - késve - elküldtem egy esszét, ami az utolsó lépcső volt két tárgynál is a jegyszerzéshez, és ma kaptam a választ, hogy nagyon tetszett a tanárnak, és jelest ad rá.

3. Megírtam tegnap egy esszét, amit kifejezetten élvezet volt írni, nem is értem, miért halogattam eddig, olyan gyorsan lett 4 oldal, hogy öröm volt nézni, úgy kellett visszafognom magam. Arról kellett írni, hogyan jelenik meg a zsidó identitás három általunk egy listáról választott filmben. A Hegedűs a háztetőn-t választottam (régóta meg akartam már nézni, mert általános műveltség, végre sikerült is), a Becstelen brigantikat (minden idők egyik legpolgárpukkasztóbb filmje) és az Annie Hall-t (kell hozzá egy hangulat, no). 

4. Ebédeltem spontán M-vel.
5. Söröztem spontán, és bár nem duett, de jót fogok énekelni megint a vizsgán.

Most meg elmegyek egy kicsit biciklitúrázni, mert kedvet kaptam nem az asztalomnál szétülni a fenekem.

Hinta

És újra meg újra meg újra és újra felültem azért az egyetlen másodpercért, amikor először átlendülök a szakadék pereme fölött, ahonnan már nincs megállás, és egy pillanatra elakad a lélegzetem és kihagy egyet a szívem, és még sikítani sem tudok, mert azt érzem, hogy most van a vége és most van az eleje mindennek. A többi lendülés már nem volt az igazi, ezért kellett megállni és mindig mindig elölről kezdeni. Azért az egy másodpercért. Tudtam, hogy becsapom magam, mert csak a legelső számított, de nem bírtam abbahagyni. Elmondhatatlan érzés, de mintha egyszer ilyen lenne majd a Hazaérkezés is.

Más napok

Hetek óta először tegnap estére végre nem az agyam volt fáradt, hanem minden más. Ma persze minden mozdulat fáj a tegnapi kalandparktól, és sikerült leégnem is kicsit, de muszáj volt már kimozdulnom és elfelejteni a kötelezettségeket egy napra. Sikerült is :) Jót beszélgettem, jót nevettem, jót másztam jó emberekkel. Hiányzott ez már nagyon. :)

Most már csak egy olyan napot szeretnék, aminek a végén elégedetten dőlök hátra, hogy igen, mindent elvégeztem, ami aznapra ki volt adva.

Éljenek a nemzeti ünnepek

9 órai nyugodt kelés, reggelire közösen rántotta, Kispálos-Kerekes Band-es táncikálás, végrevégre rendrakás, téli cuccok elpakolása, szoknyás hazaút, napsütés...

Több 4 napos hétvége kellene