Itt a vége...

Fuss el véle. Vizsgaidőszak befejezve, államvizsga jelessel letudva.

És bár rémesen hosszú listám volt, hogy majd mit csinálok, ha befejeztem, most még nem fogtam fel, hogy nem kell tanulnom, és nem hajt a tatár, ezért egészen megzavarodva tengek-lengek, és nem igazán tudom, mit kezdjek magammal.

Na jó, rendet kellene raknom, de erről inkább nem veszek tudomást.

A vízumról meg még mindig semmi hír, szóval jó, hogy ennyire elköszöntem mindenkitől :)

Most olyan fura ez is, hogy már visszaszámoltam meg készültem lélekben és most meg itt lebegek tanácstalanul hoppon maradva. Persze jobb, mintha ma kellett volna mennem.

No.

Nagyon nagyon régóta az első olyan nap, hogy elvégeztem, ami mára volt a listámon. Jó érzés. Lenne még mit csinálnom, de ennyi volt teljesíthető mára. Csendes elégedett (és persze kicsit aggódó, mert nem is én lennék) mosoly.

Még mindig tételek

Az a furcsa a tételekkel, hogy már nem tudom elkülöníteni őket. Van még hátra 10, de azok olyanok, hogy össze lehet tenni őket a többiből, és egy dolgot el lehet mondani legalább 5 tételnél. Úgyhogy már nem tudom, hogyan jegyzeteljek, és hogy az jó-e vagy sem, hogy az egész összeállt egy nagy maszlaggá a fejemben, mindenről eszembe jut minden és teljes az összefonódás, és minden összefügg mindennel.

Annyiból biztosan rossz, hogy így nagyon nehéz kikérdezni meg leellenőrizni magamat...

Mindenesetre már végigolvastam a Turizmus Zrt. marketingtervét meg mellékleteit meg mindenféle szakmai cikket, és most már ott tartok, hogy nem tudom, hogy mit tudok és mit nem, de inkább legyek már túl rajta.

Jön az alagút vége

Rám ebben a vizsgaidőszakban vigyáz Valaki. 

Többször mentem be úgy vizsgázni, hogy jajj, alig tudok valamit, és nem hisztiből, hanem tényleg nem tudtam sokat, csak kb. az anyag 10%-át, vagy max. 20-at, de mindig pont arra kérdeztek rá. Ma is olyan szöveget kaptam oszmánon fordítani meg olvasni, amit olvastam otthon is meg órán is, pedig elég kicsi volt az esély erre. Azért ég a fejem, mikor sajnálkoznak a tanárok, hogy hááát, erre most csak egy 3-ast vagy egy 4-est tudnak adni. És igyekszem nem ragyogni túlságosan, miközben azt mondom, hogy nem baj, köszönöm.

De az államvizsgára tényleg rendesen készülök, szóval ott remélem majd szabadon ragyoghatok.

És ahogy közelít a jövő péntek (jujj), egyre kevésbé várom, jó volna kapni néhány nap haladékot, mielőtt kimegyek, hogy rendesen be tudjak pakolni meg családdal lenni az utolsó hajrá után.

7 nap, 1 vizsga (vagy 2), 1 beadandó, 1 államvizsga, még 22 tétel. Fincsi.

Ezt megkaptam..

"Ne rinyálj anyám, sokkal erősebb vagy, mint hinnéd, nem adhatod fel a cél előtt." -írta ma B. 

Én meg fogtam magam, és leültem tételt írni, és próbáltam nem rinyálni. Alakul.

Csendes ujjongás

Hát kérem szépen ez is elérkezett, azt hiszem a vizsgaidőszakom legkönnyebb tárgya volt az az egy, amivel  sikerült végre abszolválnom. Pici tanulás után gyorsan megírtam szombaton utazás előtt, aztán sutty, irány a Dráva. Tegyük hozzá, hogy kb. két hete dolgoztam ki azt a két tételt, amit kérdeztek. De ez jó hír, ezek szerint megmarad valamelyest, ha már kidolgoztam :)
És már csak 7 tárgy van hátra :)

Újabb számok

Rájöttem, hogy az a bődületes mennyiség, amit tegnap említettem, teljes képtelenség. Ma egy olvasmányt 3 órámba került kijegyzetelni, és van még kb. 14, aminek a fele angol. Az ugyebár 42 óra, ha tartom a tempót, de nekem meg csak kb. 12 órám lesz rá, holnap délután 3tól hajnal 3ig. Miért hagytam így feltornyosulni, hihetetlen vagyok...

Közben egyébként 23 nap múlva utazás, 22 nap múlva államvizsga, 36 tétel és 15 tantárgy még.

Tudom, hogy ez egy magánbejegyzés, de jobb számolgatni, mint arabot tanulni. Sicc!

Ehh, unalmas ez a vizsgaidőszak, nem történik semmi érdekes, amiről írhatnék...

Számok

25 nap indulásig, 16 tárgyból kell még jegyet szereznem, 24 nap az államvizsgáig, 39 tétel vár még kidolgozásra. Jó volna, ha több, kevesebb, több, kevesebb volna...

Ilyenkor májusban

Még mindig fenntartom, hogy eddig életemben legtöbbet az emelt töri érettségimre tanultam, de ez az első év, amikor visszasírom, hogy bár inkább érettségiznék. Valahogy nem érzem reálisnak, hogy megküzdjek egy hónap alatt 18 vizsgával, köztük egy 1200 oldalas könyvvel, egy ének meg egy hegedűvizsgával, meg az 56 államvizsgatétellel. Úgy, hogy közben intézem a papírokat Törökországba, meg készülök rá mindenfélével. Ezért tegnap inkább úgy döntöttem, hogy inkább lemondok az idegbeteg maximalizmusomról és kihasználom még ezt a kis időt F-fel, ésszerű keretek között tanulva. 

Miután ezt eldöntöttem, tanultam kettőig, majd keltem 6-kor folytatni, ma pedig a féléves arab anyaggal kell megküzdenem. Nem tudom, hogy ez még ésszerű keretnek számít-e. :)

Egyszer régen, mikor még gondtalan copfos kislány voltam, (és fiatal :P) a május volt a kedvenc hónapom, mert akkor van a névnapom meg anyák napja meg gyereknap. Ó, azok a régi szép idők :)

Tételek

Most, hogy államvizsga tételek írására adtam a fejem, igen érdekes dolgokat fedeztem fel.

1. A jegyzeteimen minden van, a jövendőbeli gyereknevektől kezdve az aznapi teendőkön át álmokig és szerelemes rajzocskákig minden.

2. A kérdések vagy túl egyszerűek, és ezért olyan érzésem van, mintha még biztos tartozna valami hozzájuk, vagy túl bonyolultnak hangzanak. Olyan nincs, hogy biztos legyek benne, hogy itt ezt és ezt kel elmondani, és pont.

3. Ebből következik, hogy egy óriási témaként megfogalmazott kérdés valójában egy másfél oldalas jegyzetnyi válasszal lerendezhető.

4. Borzalmas analfabéta vagyok a rendszerezésben, pedig mindig azt hiszem zseni, de mikor kellene valami, mindig kiderül, hogy nem. (Volt egy példaértékűen kidolgozott tételem, amit még a Tanárnő is megdicsért, és mutogatott mindenkinek. Jól eltettem, hogy biztos meglegyen. csak nem tudom, hova.)

5. Képes voltam olyat leírni elsőben, hogy a privatizáció után létrejött az Accord szállodalánc :)