Az élet apró örömei

Az a pillanat, amikor a német nyelvvizsgához kinyomtatott mintafeladatsor megoldása közben rádöbbensz, hogy na várjunk csak, de hol a nyelvtani rész...majd a honlapot végigböngészve rájössz, hogy nem te felejtetted el kinyomtatni, hanem tényleg nincs nyelvtani rész, na, azért a pillanatért már érdemes volt felkelni ma :)

Jó, emellett persze a sikeres elsősegély-nyújtási vizsga is okozott némi örömöt.

És az sem egy elhanyagolható szempont, hogy mához két hétre ilyenkor már Törökországban leszek :)

Szóval még uccu neki a szavaknak meg a levélnek, aztán jövő pénteken meg reszkessetek, mert vezetésből is vizsgázom. Reméljük akkor nem lesz ennyi hó meg latyak, igencsak nehézkesen ment ma a parkolás..

Folyik az élet

Vízum ügyben semmi előrelépés, úgyhogy még mindig itthon tengetem napjaimat, lassan elmúlik az izgatott várakozás is és átadja a helyét valami reménytelen unalomnak, ami megrontja az utolsó itthon töltött napokat is. Persze küzdök ellene, de félek attól, hogy kinn már összeáll a csapat, mire én odaérek és kimaradok mindenből, meg nem is tudom igazán mire hangolni magam így, hogy nincs előttem, meddig kell még várnom. 

Közben azért végre olvastam olyan könyvet, (Pocsék karma) ami cseppet sem gondolkodós, igazi limonádé, elmondhatatlanul vágytam már erre. Kellemes volt, szórakoztató, falható, le sem tettem, egy nap alatt végeztem 300 oldallal. Na jó, letettem egyszer-kétszer, de csak hogy nehogy könyv alakban barnuljak a hasamon. Persze kár volt, mert hiába a napozás, egy csepp színem sem lett. Viszont a Balaton kellemes, jó 10 perces séta után már térd fölé ér a víz. 

Nem bánom, hogy így összesűrítettem a vizsgaidőszakot, mert jó túl lenni rajta, de mindenki, akivel örülhetnék ennek, még vizsgázik. Ha tudom, hogy később megyek, lehet nem szívatom így meg magam. Bár magamat ismerve lehet, hogy de. 

Itt a vége...

Fuss el véle. Vizsgaidőszak befejezve, államvizsga jelessel letudva.

És bár rémesen hosszú listám volt, hogy majd mit csinálok, ha befejeztem, most még nem fogtam fel, hogy nem kell tanulnom, és nem hajt a tatár, ezért egészen megzavarodva tengek-lengek, és nem igazán tudom, mit kezdjek magammal.

Na jó, rendet kellene raknom, de erről inkább nem veszek tudomást.

A vízumról meg még mindig semmi hír, szóval jó, hogy ennyire elköszöntem mindenkitől :)

Most olyan fura ez is, hogy már visszaszámoltam meg készültem lélekben és most meg itt lebegek tanácstalanul hoppon maradva. Persze jobb, mintha ma kellett volna mennem.

Jön az alagút vége

Rám ebben a vizsgaidőszakban vigyáz Valaki. 

Többször mentem be úgy vizsgázni, hogy jajj, alig tudok valamit, és nem hisztiből, hanem tényleg nem tudtam sokat, csak kb. az anyag 10%-át, vagy max. 20-at, de mindig pont arra kérdeztek rá. Ma is olyan szöveget kaptam oszmánon fordítani meg olvasni, amit olvastam otthon is meg órán is, pedig elég kicsi volt az esély erre. Azért ég a fejem, mikor sajnálkoznak a tanárok, hogy hááát, erre most csak egy 3-ast vagy egy 4-est tudnak adni. És igyekszem nem ragyogni túlságosan, miközben azt mondom, hogy nem baj, köszönöm.

De az államvizsgára tényleg rendesen készülök, szóval ott remélem majd szabadon ragyoghatok.

És ahogy közelít a jövő péntek (jujj), egyre kevésbé várom, jó volna kapni néhány nap haladékot, mielőtt kimegyek, hogy rendesen be tudjak pakolni meg családdal lenni az utolsó hajrá után.

7 nap, 1 vizsga (vagy 2), 1 beadandó, 1 államvizsga, még 22 tétel. Fincsi.

Juniális

Megnyugvással tapasztaltam, hogy gyerekkorom óta nem sokat változott a juniálisok gyerekzenéje, mikor felébredtem reggel Halász Juditra. Aztán megdöbbenve tapasztaltam, hogy de, mikor meghallottam erre a zenére azt a szöveget, hogy mééézes kenyér, mindennél sokkal jobb a mééézes kenyééér. Csak a refrént sikerült megjegyeznem, de épp elég volt az is. :)

Ezennel el is dőlt, hogy a könyvtárban tanulok a holnapi oszmánra. 

Szétesés

A héten annyira szét voltam esve, hogy bár lett volna időm tanulni a pénteki vizsgára kivételesen, egyszerűen nem bírtam rávenni magam. Minden mást csináltam helyette, persze emiatt meg haragudtam magamra, de attól még nem bírtam letenni a seggem és megtanulni rendesen. Úgyhogy pénteken szépen beadtam üresen a feladatsort, ilyet még sosem csináltam. Ha akartam volna, össze tudtam volna kaparni valamit, mert azért pici megmaradt az órákból, de egyszerűen olyan rémisztően hosszú volt a feladatsort, hogy nem bírtam még végigolvasni se, rájöttem, hogy nekem baromira nincs ehhez most kedvem, és ha itt ülök még 10 percig, akkor egész egyszerűen megőrülök. Szóval kijöttem. 

Aztán este jobb lett, köszönhetően a lányoknak, de ígérem, soha soha soha többet nem csinálok olyat, hogy felveszek 19 kurzust az államvizsga mellé, mert ez még nekem is gyilkos. Már csak 4 vizsga meg egy beadandó van, de már nagyon tele van a hócipőm az egésszel.

Viszont a keddi időpont miatti kavarásos sikerült, éljen :)

Csendes ujjongás

Hát kérem szépen ez is elérkezett, azt hiszem a vizsgaidőszakom legkönnyebb tárgya volt az az egy, amivel  sikerült végre abszolválnom. Pici tanulás után gyorsan megírtam szombaton utazás előtt, aztán sutty, irány a Dráva. Tegyük hozzá, hogy kb. két hete dolgoztam ki azt a két tételt, amit kérdeztek. De ez jó hír, ezek szerint megmarad valamelyest, ha már kidolgoztam :)
És már csak 7 tárgy van hátra :)

Jó hírek

Hogy ne mindig csak panaszkodjak :)

1. A héten túl vagyok 5 vizsgán, kettőről tudom, hogy 4es, a másik háromnak még várom az eredményét, de biztosan sikerült.

2. Hétfőn - késve - elküldtem egy esszét, ami az utolsó lépcső volt két tárgynál is a jegyszerzéshez, és ma kaptam a választ, hogy nagyon tetszett a tanárnak, és jelest ad rá.

3. Megírtam tegnap egy esszét, amit kifejezetten élvezet volt írni, nem is értem, miért halogattam eddig, olyan gyorsan lett 4 oldal, hogy öröm volt nézni, úgy kellett visszafognom magam. Arról kellett írni, hogyan jelenik meg a zsidó identitás három általunk egy listáról választott filmben. A Hegedűs a háztetőn-t választottam (régóta meg akartam már nézni, mert általános műveltség, végre sikerült is), a Becstelen brigantikat (minden idők egyik legpolgárpukkasztóbb filmje) és az Annie Hall-t (kell hozzá egy hangulat, no). 

4. Ebédeltem spontán M-vel.
5. Söröztem spontán, és bár nem duett, de jót fogok énekelni megint a vizsgán.

Most meg elmegyek egy kicsit biciklitúrázni, mert kedvet kaptam nem az asztalomnál szétülni a fenekem.

Éber álom

Ma a következőképpen alakult a nap. Fél 3-kor már nem bírtam nyitva tartani a szemem, szóval lefeküdtem aludni fél 5-ig, utána f6-tól aludtam kicsit f8-ig, azóta meg olvasok egy órát, alszom negyedet, és ezt felváltva. Ha alszom, tudom, hogy olvasnom kéne, ezért csak félálomban vagyok és furákat álmodok, de amint leülök olvasni, lehanyatlik a fejem. És még mindig van, sosem lesz vége. És nem várhatom a ma estét sem, mert éjszakázás lesz a holnapi vizsga meg a tételek miatt. 

Azt hiszem, öregszem, régebben simán olvastam reggelig, aztán lefeküdtem, aludtam pár órát és...azt akartam mondani, hogy nem is voltam már álmos, de ez nem igaz, én mindig álmos vagyok, csak az intenzitása változik. Tulajdonképpen ha jönne a jó tündér, azt kívánnám, hadd legyek Csipkerózsika pár évre.

Jegyek

Tudom, hogy sokan csodabogárnak tartanak emiatt, de nem szeretek sokkal jobb jegyet kapni, mint amit magam szerint megérdemelnék. Akkor mindig győzködnöm kell magam, hogy nyugodtan örülhetek. Jobb az, amikor megvan az érzés, hogy igen, megküzdöttem érte, no. 

Hehe, na majd kedden megkapom azt, amit érdemlek, az tuti...

Mindenesetre ezennel búcsúzom határozatlan időre arab tanulmányaimtól, attól a kicsitől is, ami volt. Nem mondom, hogy soha többet, de ha igen, akkor majd tuti elölről, rendesen. Bár még nem győzött meg, hogy nekem való lenne.

Újabb számok

Rájöttem, hogy az a bődületes mennyiség, amit tegnap említettem, teljes képtelenség. Ma egy olvasmányt 3 órámba került kijegyzetelni, és van még kb. 14, aminek a fele angol. Az ugyebár 42 óra, ha tartom a tempót, de nekem meg csak kb. 12 órám lesz rá, holnap délután 3tól hajnal 3ig. Miért hagytam így feltornyosulni, hihetetlen vagyok...

Közben egyébként 23 nap múlva utazás, 22 nap múlva államvizsga, 36 tétel és 15 tantárgy még.

Tudom, hogy ez egy magánbejegyzés, de jobb számolgatni, mint arabot tanulni. Sicc!

Ehh, unalmas ez a vizsgaidőszak, nem történik semmi érdekes, amiről írhatnék...

Fájdalmas sóhaj

Kimondhatatlanul vágyom már egy olyan estére, amikor ilyentájt már nyugodtan hátradőlhetek, mert elvégeztem, ami aznapra rendeltetett. 

Fejfalbaverős

Már olyan jól belenyugodtam, hogy nem fogok tudni egy tárgyból levizsgázni, mert nincsen számomra megfelelő időpont meghirdetve belőle, abbahagytam a harcot is a tanárral, aki először csak egy időpontot akart meghirdetni, kiszámoltam, hogy még beleférek úgyis a kreditekbe és nem kell fizetnem, ha újra felveszem majd vizsgakurzusként.

Erre ma bementem a tanárhoz beíratni, hogy nem jelentem meg, legalábbis én azt hittem, ezért hív. De nem, ő olyan áldott jófej volt, hogy azt mondta, vizsgázhatok más időpontban. Hát erre mit mondhattam volna...

Juhéj. Szombaton vizsga után elhúzunk utolsó közös hétvégére F-tel, hétfő este vissza és kedden van a vizsga. És ennyi harc meg problémázás után baromi jól kellene megtanulnom. Annyira ügyesen kiszúrtam magammal, hogy ha nem én lennék az áldozat is, gratulálnék magamnak :)

Viszont jó hír, hogy a héten már csak négy vizsgám van, meg bődületes mennyiségű olvasnivalóm muszlim teológiára. A mai letudva, bár baromira nem érdemeltem volna meg a jegyet, amit kaptam.

Számok

25 nap indulásig, 16 tárgyból kell még jegyet szereznem, 24 nap az államvizsgáig, 39 tétel vár még kidolgozásra. Jó volna, ha több, kevesebb, több, kevesebb volna...

Könyvtár

Azért szeretem annyira a Szabó Ervint, mert olyan jól el lehet bújni a nagy fotelekben. Jól bekuporodtam ma is, miután levettem a cipőmet, és olvastam és olvastam, néha felnéztem a gyönyörű díszítésre, néha elbóbiskoltam, mert itt olyat is lehet, és próbáltam megérteni, hogyan is van ez az egész dolog azzal, akinél nagyobb nem gondolható el, és akkor most tényleg valóságosan kell-e léteznie attól, hogy én megértem ezt a kijelentést és megjelenik az értelmemben. Érdekes ez a filozófia, néha egy kukkot sem értek belőle, néha pedig pillanatokra feldereng a megvilágosodás, és akkor az nagyon jó érzés.

Az már kevésbé, hogy a mai nap megint annyi dolog lenne, ami nem fér bele 24 órába, én meg álmos vagyok és borozni szeretnék a többiekkel Szegeden.

A "várva várt"...

Kezdődik a fejetlenség. Van egy vizsga, amit csak június 15-re hirdetnek meg. Szóval esélyes, hogy kiesett az első versenyző, úgyis azt mondtam, nem fogok most beleőszülni a teljesítésbe, hát akkor váltsuk is valóra, majd megcsinálom jövőre. Az már persze részletkérdés, hogy van egy jegybeírás is, ami 14-15-re van meghirdetve, ez még a megoldhatóbbak közé tartozik.

Tegnap meg nagy nehezen eldöntöttem azt is, hogy nem másokhoz méregetem magam, hogy ők milyen ügyesen és napirendszerűen tudnak tanulni, hanem eldöntöm magamban a dolgokat, hogy mi mennyire fontos, és aszerint cselekszem. És ha nekem az a fontos, hogy végre kialudjam magam, akkor kialszom és kész. Ha meg az, hogy egész nap F-tel legyek és semmit tegyek, akkor így is lesz. Azon még dolgozni kell, hogy mindezt nyugodt lélekkel tegyem. Meg azon is, hogy ne akarjak mindenkire rátromfolni, hogy nekem mennyivel több dolgom van, mint neki, mert ez egy nagyon idegesítő tulajdonság. 

Egyszer feltalálok egy olyan egyetemet, ahol lehet a tanulás öröméért tanulni, és nem ilyen fejetlenül kapkodva. Vagy lehet itt is lehetne, csak én szúrom el mindig valahogy.

A dolgok állása

Többé-kevésbé szorgalmas voltam a héten, túl vagyok egy zh-n, nem vagyok túl büszke rá, de átcsusszantam, írtam tételt is, csináltam mindenféle szépet egy Budapest túrához (bár feleslegesen, mert senki nem jött el, pedig elment rá csomó időm), olvastam is, KRESZen is voltam, esszét is írtam, hegedültem is, énekeltem is. Nem mertem bemenni vizsgázni arabból úgy, hogy nem tudok semmit, de most aztán úgy megtanít Cs., hogy nem lesz kegyelem :) 

A sok minden ellenére nem történt semmi nyilvánosság számra érdekes, listákat írogatok, tervezgetek, és próbálok ügyesen lavírozni a félvállról vevés, az időbeosztáshoz való hűség és a teljes kiborulás között, de elég vékony a határmezsgye.

De nem baj, lesz ez még így se :)

Ja, és ne egyetek a Púderben, mert nem finom. Vagyis inkább semmilyen, a bruschetta száraz, a karaj is, és a pincérek sincsenek a helyzet magaslatán. De a Ráday még mindig a kedvencem jó időben :)

Ilyenkor májusban

Még mindig fenntartom, hogy eddig életemben legtöbbet az emelt töri érettségimre tanultam, de ez az első év, amikor visszasírom, hogy bár inkább érettségiznék. Valahogy nem érzem reálisnak, hogy megküzdjek egy hónap alatt 18 vizsgával, köztük egy 1200 oldalas könyvvel, egy ének meg egy hegedűvizsgával, meg az 56 államvizsgatétellel. Úgy, hogy közben intézem a papírokat Törökországba, meg készülök rá mindenfélével. Ezért tegnap inkább úgy döntöttem, hogy inkább lemondok az idegbeteg maximalizmusomról és kihasználom még ezt a kis időt F-fel, ésszerű keretek között tanulva. 

Miután ezt eldöntöttem, tanultam kettőig, majd keltem 6-kor folytatni, ma pedig a féléves arab anyaggal kell megküzdenem. Nem tudom, hogy ez még ésszerű keretnek számít-e. :)

Egyszer régen, mikor még gondtalan copfos kislány voltam, (és fiatal :P) a május volt a kedvenc hónapom, mert akkor van a névnapom meg anyák napja meg gyereknap. Ó, azok a régi szép idők :)