Utas és holdvilág

Annyi minden van ebben a könyvben, hogy nem tudok haladni vele, mindig meg kell állnom kicsit gondolkodni, emészteni, és még így is azt érzem, hogy túl gyors vagyok, és nem fogok fel mindent, és nem marad meg minden, és sajnálok minden elveszett kis morzsát belőle. Pedig nem is először olvasom már, de annyira más így, hogy már láttam a helyeket, amiről ír, és át tudom élni sokkal jobban az egész hangulatot, amit megmutat. 

"Sosem az kerül pénzedbe, amiért igazán érdemes élni. Egy krajcárodba sem kerül, hogy szellemed be tudja fogadni a dolgok ezerféle nagyszerűségét, a tudományt. Egy krajcárodba sem kerül az, hogy Olaszországban vagy, hogy olasz ég van fölötted, hogy olasz utcákon járhatsz és olasz fák árnyékában ülhetsz le, és hogy mikor este lesz, olaszul megy le fölötted a nap. Egy krajcárodba sem kerül, ha tetszel egy nőnek, és neked adja magát. Egy krajcárodba sem kerül, hogy néha boldog vagy. Pénzbe csak az kerül, ami körülötte van, a boldogság körül, az ostoba és unalmas kellékek. Az nem kerül pénzbe, hogy Olaszországban vagy, de pénzbe kerül, hogy odautazhass, hogy ott fedél alatt alhass. Az nem kerül pénzbe, hogy a nő a szeretőd, csak az, hogy közben ennie és innia kell, és fel kell öltöznie ahhoz, hogy levetkőzhessék. De a nyárspolgárok már oly régóta abból élnek, hogy ellátják egymást a lényegtelen és pénzbe kerülő dolgokkal, hogy már el is felejtették azokat a dolgokat, amik nem kerülnek pénzbe, és azt tartják lényegesnek, ami sokba kerül. És ez a legnagyobb őrület. Nem, Mihály, a pénzt nem szabad tudomásul venni. El kell fogadni, mint a levegőt, amit az ember beszív, és nem kérdi, hogy honnan jött, ha nincs szaga." 

Folyik az élet

Vízum ügyben semmi előrelépés, úgyhogy még mindig itthon tengetem napjaimat, lassan elmúlik az izgatott várakozás is és átadja a helyét valami reménytelen unalomnak, ami megrontja az utolsó itthon töltött napokat is. Persze küzdök ellene, de félek attól, hogy kinn már összeáll a csapat, mire én odaérek és kimaradok mindenből, meg nem is tudom igazán mire hangolni magam így, hogy nincs előttem, meddig kell még várnom. 

Közben azért végre olvastam olyan könyvet, (Pocsék karma) ami cseppet sem gondolkodós, igazi limonádé, elmondhatatlanul vágytam már erre. Kellemes volt, szórakoztató, falható, le sem tettem, egy nap alatt végeztem 300 oldallal. Na jó, letettem egyszer-kétszer, de csak hogy nehogy könyv alakban barnuljak a hasamon. Persze kár volt, mert hiába a napozás, egy csepp színem sem lett. Viszont a Balaton kellemes, jó 10 perces séta után már térd fölé ér a víz. 

Nem bánom, hogy így összesűrítettem a vizsgaidőszakot, mert jó túl lenni rajta, de mindenki, akivel örülhetnék ennek, még vizsgázik. Ha tudom, hogy később megyek, lehet nem szívatom így meg magam. Bár magamat ismerve lehet, hogy de. 

Jut eszembe!

Ja és azt még nem is mondtam, hogy az olvasás milyen fárasztó dolog. Mindkét tenyerem bőrkeményedéses a reformációs könyvtől, annyit hurcolásztam magammal, tegnap meg visszaszállítottam egy sporttáskányi könyvet a könyvtárba, és ma alig bírom felemelni a karom, olyan izomláz van a vállamban. Okos dolog az e-book olvasó, ha ez így folytatódik, fel kell adnom az ellenérzéseimet vele szemben. Bár azt hiszem, ezek a könyvek úgysem lennének meg olyan formában.

Monofiziták, nesztoriánusok, teopaszkitizmus és egyéb furcsaságok

Tudom, hogy fontos volt Krisztus istenségének és emberségének kérdése, de ahogy olvasom itt ezt a kuszaságot Jean Meyendorffnál, és nem tudom már követni, ki mit mond és kinek a pártján áll, menthetetlenül az jut eszembe, amit Cs. egy ismerőse mondott, hogy azért van mindez, mert még nem volt TV-jük :)

Döntések

Hihetetlen, hogy mennyit tudok tanakodni egy igenen meg egy nemen is. Még az olyan apróságok tekintetében is, mint megvegyek-e egy cipőt, mit ebédeljek, merre menjek haza, milyen ruhát vegyek fel, mikor tanuljak inkább, meg mit tudom én. Pedig az egyik idei fogadalmam volt, hogy megtanulok dönteni. Mondjuk jó úton járok, nyilván nem fog egyik napról a másikra menni, csak az ember sosem tudja, a nagy tervezgetéssel meg listaírással mikor szalaszt el egy spontán jövő lehetőséget. Örök kérdés bennem, hogy tervezzek vagy ússzak az árral.

Pont ezért merült fel bennem tegnap a gondolat, hogy rendben, hogy hajtok, mint a güzü, és török előre, csak közben elvész az egésznek az értelme. Úgyhogy beindult az ötletgyár, kalandozó gondolatok, hogy is lehetne hosszabb időre itt hagyni  csapot-papot.

És alakul a magammal vitelre ítélt (ugye olyan nincs, hogy viendő?) könyvek listája is :) Várom a további ötleteket :)

Írás

Biciklizhetnék kinn a napsütéses 20 fokban, ehelyett babonákról szóló könyvkupacok fölött görnyedek idebenn, és valamilyen abszurd, beteges módon még élvezem is. Mondhatnánk, hogy igazi bölcsész vagyok, de ez a szakdolgozat éppenséggel ahhoz a diplomámhoz születik, amely szerint közgazdász leszek.

A reformáció története

Van abban valami, hogy nem egészen elfogulatlan ez a könyv, ha ilyeneket ír a német lovagrendek lengyelek és litvánok elleni harcáról: "ez irányú erőfeszítéseik meghozták nekik a jól megérdemelt, iszonyú kudarcot". (Diarmaid MacCulloch)

Szössz

1. Valaki megnézett Romániából. :)

2. Nem tudom, mit csináltam magammal, de a bal vállamtól a nyakamig egész nap olyan, mint mikor oltást kapunk és fáj utána. nem fáj, de ijesztő (nem tudom, miért, tiszta hipochonder vagyok...) és kellemetlen. 

3. Tudom, hogy heti két nemtanulós est van engedélyezve, és vészesen közelít a szakdoga leadásának határideje (jáááááááááájjjjjjjj), de ezt egyszerűen muszáj megnéznem csütörtökön, ha már úgyis ott van a szomszédban. Borzalmas vagyok.

4. Egész érdekes Jahoda könyve a babona lélektanáról, ezt végre tudom úgy olvasni, hogy fel is fogom, amit olvasok, és nem csak átrohanok rajta, mint egy őrült.

5. A hegedűtanárom közölte ma velem, hogy ne úgy játsszak, mint akinek elgurult a gyógyszere :)

6. Ingadozom a teljes kétségbeesés és a halvány reménysugár között a szakdogát illetően, hétfő hajnalban végre összeszedtem a bátorságom, és (miután befejeztem az összes török borokról szóló könyv felkutatását) nekikezdtem az írásának. Végül is már nincs egy hónapom sem...

Nyögvenyelés

Valamiért annyira nehezen megy az olvasás, pedig már mindent kitaláltam, órákra lebontott napirendet, ceruzás jegyzetelést, érdekességkeresést, de azt hiszem, annyira sokat vártam ettől a könyvtől, hogy most nagyon akarom, görcsösen, és emiatt nem megy. Nem fogom fel igazán, egy-egy mondata jut csak el az agyamig, hogy megmosolyogtasson, és nem tudom olyan mély átéléssel olvasni, mint terveztem már jó előre...

Azt hiszem, annyira ráállt az agyam a gyorsolvasásra, hogy automatikusan átszaladok mindenen és nagyon nehéz lelassítani, hogy igazán meg is értsem...
Ilyenkor mindig megkérdőjelezem magamban, való-e nekem a bölcsészet...

Éjjeli bagolykodás

Most van az, amikor puff, zene, takaró, kuporodás és jöhet a Reformáció története. Persze megint késő lett, számolatlanul suhantak el az órák érthetetlen módon, de nem baj, mindennek megvan az ideje. 

Mostan színes tintákról álmodom...

Ha befejezek minden sulit és lesz egy nagy házam, akkor ott szeretnék egy gyönyörű kertre nyíló világos könyvtárszobát, és akkor elolvasnék mindent rendesen, amit most mindig csak kutyafuttában tudok, pedig érdekelne. Hintaszék, egy pohár bor, lábakat felhúzni, és indulhat az oszmán történelem, a pszichológia, a filozófia, a mítoszok, az eposzok, a Szent Könyvek, a versek, a szociológia, a néprajz, a fantasyk, a mesék, az önéletrajzok, az önismereti regények, a szatírák, az antikok, a klasszikusok és a modernek, a romantikus és a történelmi regények, a fikciók és mindenféle vallási könyvek áradata. De boldog lennék, Istenem, de boldog.

Mint a színes tintás kisfiú.