Összegzés

Na hát az van kérem szépen, hogy holnap repülök haza. Mert itt most már 12 perce szombat van, én meg vasárnap délben repülök, szóval az már tényleg holnap. Nem kicsit várom, de azért félelmek is vannak bennem. Mert nagyon hiányzik már a környezetváltozás, az, hogy legyen saját privát terem, hogy ne kelljen mindig maszkot hordanom, hogy olyanokkal lehessek, akik megértenek (és nem a nyelvi akadályokra gondolok), hogy meglegyen a napi ingázás a munkahely/iskola és az otthon között, hogy az otthon tényleg otthon legyen és ne egy tömegszállás, hogy énekelhessek hangosan a szobámban, hogy hegedülhessek, hogy gitározhassak, hogy beszélgethessek mindenkivel, akit annyira régen nem láttam, hogy koncertre járhassak, hogy fesztiválra mehessek, hogy lássam a Dunát, hogy sétálhassak Budapesten, hogy biciklizhessek, és még reggelig sorolhatnám. De bennem van az is, hogy mindezt már annyira szépnek képzeltem el, hogy nagyon nehéz dolga lesz a valóságnak, ha meg akar felelni az álmaimnak. És bár már nem jó érzés itt a burokban lenni, mégiscsak védve vagyok a BKV bosszúságaitól, a dugóktól, az egyetemi ügyintézésektől, a hidegtől (bár este a 20 fokban a nappali 36 után eléggé a fagyhalál szélén állok), az esőtől, meg ilyesmiktől. Szóval elég kettős a dolog, visszaszokni sem lesz könnyű, de azért várom már az újabb kihívást.

Egyébként már összevissza áll a fejem, két-három napja bepakolok, rendezkedem, leadok, felveszek, elintézek dolgokat. Láttam, hogy nem lesz elég a cuccoknak a sporttáskám (pedig szinte semmit nem is vettem...), ezért vettem egy bőröndöt is, de persze itthon jöttem rá, hogy nem túl jó minőség. Meg akkor már ha bőröndöt vettem, és végre eljutottam a híres csütörtöki bazárba, akkor már vettem pár ruhát is jövő nyárra. Szóval a bepakolás már nagyjából megvan, de mindenféle dolgot át kell adnom az utódomnak, leadni a főnöknek, felírni a jövő évi delikvensnek, közben meg órafelvétel, óramegbeszélések és hasonló finomságok zajlanak az egyetemen, szóval kb. 3-4 napja már itt is vagyok, ott is vagyok, csak a gyerekekre nem jut eléggé agyam. Egyébként meg két hete boldogít minket egy 4 éves kisfiú, aki egyrészt nem fejlett még annyira, mint egy 4 éves általában, másrészt meg egy szem gyerekkel nem igazán lehet sokat kezdeni, szóval inkább baby sitting zajlik, mint animátorprogramok. 

Nem tudom, máshogy állnék-e hozzá, és most már eleve így programoztam-e magam, de nagyon nehezen bírnám ki idén még két hétig, mint a tavalyi szezont. Bár az is igaz, hogy akkor csak júniusban jöttem. 

Most meg már 7 és fél hónapja nem voltam otthon. Hosszú idő. 

Pontokban

1. Szerintem mióta itt vagyok, talán két olyan nap volt, hogy ne ettem volna tojást reggelire. És még csak most kezdem unni. De csak kicsit.

2. Most épp szeptemberig meghosszabbítottam a tartózkodási engedélyemet, de állítólag valami nem jól futott fel a rendszerbe, és már megint mehetek a rendőrségre. Brr...

3. A takarítás legrosszabb része a felmosás. Tutira előkerül még egy hajszál, meg még egy meg még egy meg még száz, hiába porszívóztál előtte. Tegnap már majdnem beleőrültem, egyesével szedegettem fel őket, de minden lépésnél újabbat találtam. Szerintem osztódnak. 

4. Itt mindig zaj van. Valaki vagy kalapál, vagy fúr, vagy füvet nyír, vagy sír, vagy futkározik, vagy kiabál (ami igazából beszélgetés), vagy porszívózik, vagy mos, vagy fogat mos (a fürdőszobában olyan rossz a szigetelés, hogy még az is áthallatszik a szomszédból), de az tuti, hogy zörög valamit. Egyszer hallottunk hegedűszót a felső szomszédoktól, felmentünk, hogy megdicsérjük, milyen szépen játszott, erre azóta nem játszik. Pedig az volt az egyetlen örömteli zajforrás. Csendet akarok.

5. Tegnap ettem mindenfélét, amiről először nem szabadott megkérdeznem, mi az, csak miután megettem. Kiderült, hogy gyomor meg bélleves volt. Jó, hogy nem kérdeztem előre...De még így sem ízlett igazán, szóval nem csak a tudás számít. De itt ezt eszik jól berúgva este buli után. 

6. Tegnap megint eltévedtem a bazárban, és teljesen máshova lyukadtam ki, mint ahova terveztem, de nem bántam egy csöppet sem, így a legjobb felfedezni a várost. :) És akartam venni olyan csini hálóruhát, de mindenhol csak férfi eladók voltak, így aztán nyuszi voltam és nem vettem.

Irgumburgum

Efféle gondolatok repkedtek ma a fejemben, mikor rájöttem, hogy még egy kontaktlencsét elvesztettem kevesebb, mint egy hét alatt. Ehhez külön tehetség kell. Ja, és mindezt úgy, hogy három napja bontottam fel újonnan őket, és egy hónapig kellett volna használnom őket. Jó dolog a rosszban, hogy két napja a balt, most meg a jobbat vesztettem el, szóval legalább párosan fogyatkoznak.

Szétesés

A héten annyira szét voltam esve, hogy bár lett volna időm tanulni a pénteki vizsgára kivételesen, egyszerűen nem bírtam rávenni magam. Minden mást csináltam helyette, persze emiatt meg haragudtam magamra, de attól még nem bírtam letenni a seggem és megtanulni rendesen. Úgyhogy pénteken szépen beadtam üresen a feladatsort, ilyet még sosem csináltam. Ha akartam volna, össze tudtam volna kaparni valamit, mert azért pici megmaradt az órákból, de egyszerűen olyan rémisztően hosszú volt a feladatsort, hogy nem bírtam még végigolvasni se, rájöttem, hogy nekem baromira nincs ehhez most kedvem, és ha itt ülök még 10 percig, akkor egész egyszerűen megőrülök. Szóval kijöttem. 

Aztán este jobb lett, köszönhetően a lányoknak, de ígérem, soha soha soha többet nem csinálok olyat, hogy felveszek 19 kurzust az államvizsga mellé, mert ez még nekem is gyilkos. Már csak 4 vizsga meg egy beadandó van, de már nagyon tele van a hócipőm az egésszel.

Viszont a keddi időpont miatti kavarásos sikerült, éljen :)

Újabb számok

Rájöttem, hogy az a bődületes mennyiség, amit tegnap említettem, teljes képtelenség. Ma egy olvasmányt 3 órámba került kijegyzetelni, és van még kb. 14, aminek a fele angol. Az ugyebár 42 óra, ha tartom a tempót, de nekem meg csak kb. 12 órám lesz rá, holnap délután 3tól hajnal 3ig. Miért hagytam így feltornyosulni, hihetetlen vagyok...

Közben egyébként 23 nap múlva utazás, 22 nap múlva államvizsga, 36 tétel és 15 tantárgy még.

Tudom, hogy ez egy magánbejegyzés, de jobb számolgatni, mint arabot tanulni. Sicc!

Ehh, unalmas ez a vizsgaidőszak, nem történik semmi érdekes, amiről írhatnék...

Fájdalmas sóhaj

Kimondhatatlanul vágyom már egy olyan estére, amikor ilyentájt már nyugodtan hátradőlhetek, mert elvégeztem, ami aznapra rendeltetett. 

Jajj...

Azt hiszem, kezdek becsavarodni. Sehol sem állok a mai listámhoz képest, és egy léggyel beszélgetek, aki ráadásul már nem is él, mert épp ráejtettem egy magazint "véletlenül". Persze előtte már többször is megbeszéltem vele, hogy idegesít a zümmögése, ezért legyen kedves, és távozzon a nyitott ablakon keresztül, de nem hallgatott rám. Én nem is értem, miért nem.

Könyvtár

Azért szeretem annyira a Szabó Ervint, mert olyan jól el lehet bújni a nagy fotelekben. Jól bekuporodtam ma is, miután levettem a cipőmet, és olvastam és olvastam, néha felnéztem a gyönyörű díszítésre, néha elbóbiskoltam, mert itt olyat is lehet, és próbáltam megérteni, hogyan is van ez az egész dolog azzal, akinél nagyobb nem gondolható el, és akkor most tényleg valóságosan kell-e léteznie attól, hogy én megértem ezt a kijelentést és megjelenik az értelmemben. Érdekes ez a filozófia, néha egy kukkot sem értek belőle, néha pedig pillanatokra feldereng a megvilágosodás, és akkor az nagyon jó érzés.

Az már kevésbé, hogy a mai nap megint annyi dolog lenne, ami nem fér bele 24 órába, én meg álmos vagyok és borozni szeretnék a többiekkel Szegeden.

A dolgok állása

Többé-kevésbé szorgalmas voltam a héten, túl vagyok egy zh-n, nem vagyok túl büszke rá, de átcsusszantam, írtam tételt is, csináltam mindenféle szépet egy Budapest túrához (bár feleslegesen, mert senki nem jött el, pedig elment rá csomó időm), olvastam is, KRESZen is voltam, esszét is írtam, hegedültem is, énekeltem is. Nem mertem bemenni vizsgázni arabból úgy, hogy nem tudok semmit, de most aztán úgy megtanít Cs., hogy nem lesz kegyelem :) 

A sok minden ellenére nem történt semmi nyilvánosság számra érdekes, listákat írogatok, tervezgetek, és próbálok ügyesen lavírozni a félvállról vevés, az időbeosztáshoz való hűség és a teljes kiborulás között, de elég vékony a határmezsgye.

De nem baj, lesz ez még így se :)

Ja, és ne egyetek a Púderben, mert nem finom. Vagyis inkább semmilyen, a bruschetta száraz, a karaj is, és a pincérek sincsenek a helyzet magaslatán. De a Ráday még mindig a kedvencem jó időben :)

Ilyenkor májusban

Még mindig fenntartom, hogy eddig életemben legtöbbet az emelt töri érettségimre tanultam, de ez az első év, amikor visszasírom, hogy bár inkább érettségiznék. Valahogy nem érzem reálisnak, hogy megküzdjek egy hónap alatt 18 vizsgával, köztük egy 1200 oldalas könyvvel, egy ének meg egy hegedűvizsgával, meg az 56 államvizsgatétellel. Úgy, hogy közben intézem a papírokat Törökországba, meg készülök rá mindenfélével. Ezért tegnap inkább úgy döntöttem, hogy inkább lemondok az idegbeteg maximalizmusomról és kihasználom még ezt a kis időt F-fel, ésszerű keretek között tanulva. 

Miután ezt eldöntöttem, tanultam kettőig, majd keltem 6-kor folytatni, ma pedig a féléves arab anyaggal kell megküzdenem. Nem tudom, hogy ez még ésszerű keretnek számít-e. :)

Egyszer régen, mikor még gondtalan copfos kislány voltam, (és fiatal :P) a május volt a kedvenc hónapom, mert akkor van a névnapom meg anyák napja meg gyereknap. Ó, azok a régi szép idők :)

Monofiziták, nesztoriánusok, teopaszkitizmus és egyéb furcsaságok

Tudom, hogy fontos volt Krisztus istenségének és emberségének kérdése, de ahogy olvasom itt ezt a kuszaságot Jean Meyendorffnál, és nem tudom már követni, ki mit mond és kinek a pártján áll, menthetetlenül az jut eszembe, amit Cs. egy ismerőse mondott, hogy azért van mindez, mert még nem volt TV-jük :)

A tegnap említett táblázat

Kész van a táblázat, és most ha ránézek, egyszerre érzem azt, hogy megoldottam a világbéke kérdését, és azt, hogy miattam fog kirobbanni a következő világháború. Azt hiszem nem kell megmagyaráznom ezt a kettősséget. Kiragasztottam az ajtómra, ha arra pillantok, sírok és nevetek egyszerre.

Mindenesetre nagyon ügyesen elszöszöltem vele ma este, és semmi másra (sokkal értelmesebbre) nem volt még időm...

Szívás

Van, amikor a nosztalgia visszaüt, mert azt hiszed, másoknak is számított valami, ami pedig csak neked. Na az akkor piszkosul tud fájni. 

És nekem meg fogalmam sincs, hogy kell emelt fővel viselni...

Hangulat

Pont olyan szeszélyes és változékony a hangulatom, mint az áprilisi időjárás. Minden apróságot magamra veszek,  bosszankodom teljesen felesleges dolgokon és túlgondolkodom a mögöttes szándékokat. Persze közben tudom, hogy butaság, de nem tudom leállítani magam, csak puffogok, mint egy vén öregasszony.

Igazán kellene egy felszabadultan nevetős és kicsit sem gondolkodós bármi már, bekattantam teljesen, hát nem szoktam én ennyire ilyen lenni...

Nagy levegő...

És elküldve. 

Elkészültem. 

Még az idegen nyelvű összefoglalót kell majd megírnom. 

Most jön az ideges körömrágás, hogy mit szól hozzá a konzulensem. 

Remélem szól valamit, mielőtt az ujjamhoz érek.

Nem szabad még nagyokat lélegezni, pedig annyira szeretnék már.

De mi van, ha át kell írnom az egészet...

Nyüssz...

Itt ülök három pár zokniban, és nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy mennyire fázik a lábam. 

Meg persze arra, hogy be akartam ma fejezni, és még mindig vár rám kb. 7 oldal...

Tavaszi szünet

Azt hittem, hogy a tavaszi szünetben majd mindenben jól utolérem magam, meg pihenek is egy kicsit. aztán egy frászt. Megcsináltam a jövő heti beosztásomat, és rá kellett ébrednem, hogy megint maradnak dolgok, amire nem jut idő. Hogy akkor mikor, azt nem tudom. C' est la vie.

Panasz

Nem tudom, hogy én kényszerítettem bele magam az őszintétlenségbe és a sérelmeim lenyelésébe, de nem jó ez így. Nem élvezet, csak bosszúság. Morgás, sértődés, mellőzöttségérzés, csalódottság ahelyett, hogy jobbá tenné az életem és boldogan élvezném a fejlődést. Valahol elveszett az öröm, ami pedig az egésznek az értelme lett volna.

Nagyon nem jó ez így.

Inkább hagyjuk abba.

Pedig ezt egyszer még olyan jó lett volna...

Szössz

1. Valaki megnézett Romániából. :)

2. Nem tudom, mit csináltam magammal, de a bal vállamtól a nyakamig egész nap olyan, mint mikor oltást kapunk és fáj utána. nem fáj, de ijesztő (nem tudom, miért, tiszta hipochonder vagyok...) és kellemetlen. 

3. Tudom, hogy heti két nemtanulós est van engedélyezve, és vészesen közelít a szakdoga leadásának határideje (jáááááááááájjjjjjjj), de ezt egyszerűen muszáj megnéznem csütörtökön, ha már úgyis ott van a szomszédban. Borzalmas vagyok.

4. Egész érdekes Jahoda könyve a babona lélektanáról, ezt végre tudom úgy olvasni, hogy fel is fogom, amit olvasok, és nem csak átrohanok rajta, mint egy őrült.

5. A hegedűtanárom közölte ma velem, hogy ne úgy játsszak, mint akinek elgurult a gyógyszere :)

6. Ingadozom a teljes kétségbeesés és a halvány reménysugár között a szakdogát illetően, hétfő hajnalban végre összeszedtem a bátorságom, és (miután befejeztem az összes török borokról szóló könyv felkutatását) nekikezdtem az írásának. Végül is már nincs egy hónapom sem...

Nyögvenyelés

Valamiért annyira nehezen megy az olvasás, pedig már mindent kitaláltam, órákra lebontott napirendet, ceruzás jegyzetelést, érdekességkeresést, de azt hiszem, annyira sokat vártam ettől a könyvtől, hogy most nagyon akarom, görcsösen, és emiatt nem megy. Nem fogom fel igazán, egy-egy mondata jut csak el az agyamig, hogy megmosolyogtasson, és nem tudom olyan mély átéléssel olvasni, mint terveztem már jó előre...

Azt hiszem, annyira ráállt az agyam a gyorsolvasásra, hogy automatikusan átszaladok mindenen és nagyon nehéz lelassítani, hogy igazán meg is értsem...
Ilyenkor mindig megkérdőjelezem magamban, való-e nekem a bölcsészet...