Közérdekű közlemény

Megvan a repülőjegyem. Június 15-én indulok Bécsből, úti cél Antalya. 

Úgy döntöttem, hogy bár már szép hagyomány lett a búcsúbuli a társaságban, meg illene megünnepelnem a remélhetőleg sikeres 14-ig államvizsgát is, én most felrúgom a szokást, és nem tartok, mert az utolsó estét a Kedvessel szeretném tölteni. Szóval aki szeretne elköszönni, meginni egy sört vagy csak jó utat kívánni, mancsokat fel, lehet időpontért jelentkezni.  

És igen, baromira megijedtem most ettől, és baromira szeretnék egészen pici lenni és elbújni egy ölelésben. Mielőtt még M. hősnek gondolna. 

Szakdolgozat után...

1. Elmegyek fodrászhoz.

2. Rendet rakok a szobámban. 

3. Találkozom mindenkivel, akit lerázok hónapok óta, hogy nem érek rá.

4. Elmegyek paintballozni.

5. Biciklizem és kirándulok egy igazán jót.

5. Elmegyek S.-ékkal kuponos sörözni, mert már február óta húzzuk.

6. Veszek magamnak színes harisnyát, tavaszi cipőt ésésésésés...

Csak legyen végre más...

Pár nap múlva még eszembe jutott az is, hogy:
7. Átöltöztetem a blogomat. a
8. Megnézem a Csillagok háborúját. Mindet.
9. Elolvasom a Bor filozófiáját.
10. Megkeresem a lakcímkártyám.

+1Kirakom a puzzlet, ami karácsony óta árván porosodik...

Idők

Van abban valami mélységesen borzongatóan misztikus, hogy mennyi minden történhetett már a tér egy pontján, ahol éppen ülsz/állsz/sétálsz/fekszel. És még mennyi minden fog.