Ilyenkor májusban

Még mindig fenntartom, hogy eddig életemben legtöbbet az emelt töri érettségimre tanultam, de ez az első év, amikor visszasírom, hogy bár inkább érettségiznék. Valahogy nem érzem reálisnak, hogy megküzdjek egy hónap alatt 18 vizsgával, köztük egy 1200 oldalas könyvvel, egy ének meg egy hegedűvizsgával, meg az 56 államvizsgatétellel. Úgy, hogy közben intézem a papírokat Törökországba, meg készülök rá mindenfélével. Ezért tegnap inkább úgy döntöttem, hogy inkább lemondok az idegbeteg maximalizmusomról és kihasználom még ezt a kis időt F-fel, ésszerű keretek között tanulva. 

Miután ezt eldöntöttem, tanultam kettőig, majd keltem 6-kor folytatni, ma pedig a féléves arab anyaggal kell megküzdenem. Nem tudom, hogy ez még ésszerű keretnek számít-e. :)

Egyszer régen, mikor még gondtalan copfos kislány voltam, (és fiatal :P) a május volt a kedvenc hónapom, mert akkor van a névnapom meg anyák napja meg gyereknap. Ó, azok a régi szép idők :)

Az animátorképzés

Tegnap fürdés közben négy nyelven beszéltem magamban. Köszönhető ez annak, hogy egyedül laktam egy hotelszobában a képzés alatt, és ilyen még nem fordult elő velem, valamint annak, hogy előtte sikerült egy nagyon kellemeset beszélgetnem, váltogatva a magyar, a német és az angol nyelvet két szlovén lánnyal. Elkapott a láz, hogy mégmégmég, azt szeretném, ha ki tudnám fejezni a gondolataimat amilyen nyelven épp szeretném, mert hihetetlenül jó érzés, ahogy lassan leomlanak az akadályok, amiket magam köré építek, mondván, hogy én nem merek megszólalni, és azt látom, hogy nincs ezzel gond, mert csak tenni kell és menni fog. Csak ültem ott, beszéltem, és élveztem, hogy angol kérdésre német válasz jön és viszont, és a mondat felénél is átváltunk, és csak mosolyogtam magamban.

Ez a nyár hihetetlen élmény lesz minden szempontból, nyelvtudás (gyerekekkel németül és magyarul, kollégákkal németül, angolul és törökül, városban törökül), kreativitás (ezerféle barkácsolás, dekorálás, játékok kitalálása), tervezés, döntések, önállóság és nyitottság szempontjából is. Tudok már lufifigurát csinálni, festettem arcot, varázsoltam, játszottam és táncot is tanultam. Tele vagyok tervekkel és gondolatokkal.

Annyira izgatott vagyok, hogy egyáltalán nem tudok másra gondolni :)

Viszont arra is rájöttem, hogy kb. dobhatom a kukába a sok-sok mindent, amit amúgy terveztem, mert ez egyáltalán nem egy láblógatós munka lesz. Gar nicht.

Ja, hát és a legfontosabb, bár már kiderült a fentiekből: Törökországba megyek :)

Járt utat a járatlanért....

Lehetőségek tárháza áll előttem, és már mindbe beleéltem magam előre egyszerre és külön-külön is. Nem szabadna mindig a jövőre koncentrálnom, de ahogy érzem, hogy közelít, egyre izgatottabb leszek és egyre szélesebbnek érzem a világot és egyszerre rémít, hogy ilyen széles és boldoggá tesz és izgatottá és messze hív.

Valahogy így érezhették magukat Amerika első felfedezői. 

Jövő héten kiderül, hol leszek animátor.

És igenis elhagyom a járt utat, ez egy nem jó mondás :)

Döntések

Hihetetlen, hogy mennyit tudok tanakodni egy igenen meg egy nemen is. Még az olyan apróságok tekintetében is, mint megvegyek-e egy cipőt, mit ebédeljek, merre menjek haza, milyen ruhát vegyek fel, mikor tanuljak inkább, meg mit tudom én. Pedig az egyik idei fogadalmam volt, hogy megtanulok dönteni. Mondjuk jó úton járok, nyilván nem fog egyik napról a másikra menni, csak az ember sosem tudja, a nagy tervezgetéssel meg listaírással mikor szalaszt el egy spontán jövő lehetőséget. Örök kérdés bennem, hogy tervezzek vagy ússzak az árral.

Pont ezért merült fel bennem tegnap a gondolat, hogy rendben, hogy hajtok, mint a güzü, és török előre, csak közben elvész az egésznek az értelme. Úgyhogy beindult az ötletgyár, kalandozó gondolatok, hogy is lehetne hosszabb időre itt hagyni  csapot-papot.

És alakul a magammal vitelre ítélt (ugye olyan nincs, hogy viendő?) könyvek listája is :) Várom a további ötleteket :)

A tegnap említett táblázat

Kész van a táblázat, és most ha ránézek, egyszerre érzem azt, hogy megoldottam a világbéke kérdését, és azt, hogy miattam fog kirobbanni a következő világháború. Azt hiszem nem kell megmagyaráznom ezt a kettősséget. Kiragasztottam az ajtómra, ha arra pillantok, sírok és nevetek egyszerre.

Mindenesetre nagyon ügyesen elszöszöltem vele ma este, és semmi másra (sokkal értelmesebbre) nem volt még időm...

Kackac

Nem szeretem ezt a mondást, de erre nincs más szó: na meg ahogy azt Móricka elképzelte.

Mert én azt gondoltam, fejezzem be végre a szakdolgozatot, és akkor majd minden happy és szánsájn lesz. 

Hehe, jó vicc volt. 

Holnap csinálni fogok egy szép naaagy színes menetrendet magamnak az elkövetkező két hónap minden percére, hogy aztán ügyesen ne tartsam be és őrült idegbeteg módjára szidjam magam, mikor minden a nyakamba szakad, jó? :)

Szussz

1. Ma egész jól haladtam. Holnap belekezdek a kutatási eredményekbe. Most épp optimiska vagyok :)

2. Furcsa egész nap egyedül a lakásban, és nem mindig jó furcsa. Kimentem ma interjúzni párat, de olyan távolinak és idegennek tűntek az emberek meg én is, mintha kívülről néztem volna magam. 

3. Jó lenne már fennforogni, S. szavaival kifejezve. Majd két hét múlva :)

4. Első kiülős iszogatós este. Igaz, hogy a szakdolgozat miatt, interjú volt, és csak sárgabarackos cappyt ittam, de mégis. Meseszép idő van. Csöndben sétálós, újra Budapestbe beleszeretős idő.

5. All that jazz. 

Szakdolgozat után...

1. Elmegyek fodrászhoz.

2. Rendet rakok a szobámban. 

3. Találkozom mindenkivel, akit lerázok hónapok óta, hogy nem érek rá.

4. Elmegyek paintballozni.

5. Biciklizem és kirándulok egy igazán jót.

5. Elmegyek S.-ékkal kuponos sörözni, mert már február óta húzzuk.

6. Veszek magamnak színes harisnyát, tavaszi cipőt ésésésésés...

Csak legyen végre más...

Pár nap múlva még eszembe jutott az is, hogy:
7. Átöltöztetem a blogomat. a
8. Megnézem a Csillagok háborúját. Mindet.
9. Elolvasom a Bor filozófiáját.
10. Megkeresem a lakcímkártyám.

+1Kirakom a puzzlet, ami karácsony óta árván porosodik...

Mostan színes tintákról álmodom...

Ha befejezek minden sulit és lesz egy nagy házam, akkor ott szeretnék egy gyönyörű kertre nyíló világos könyvtárszobát, és akkor elolvasnék mindent rendesen, amit most mindig csak kutyafuttában tudok, pedig érdekelne. Hintaszék, egy pohár bor, lábakat felhúzni, és indulhat az oszmán történelem, a pszichológia, a filozófia, a mítoszok, az eposzok, a Szent Könyvek, a versek, a szociológia, a néprajz, a fantasyk, a mesék, az önéletrajzok, az önismereti regények, a szatírák, az antikok, a klasszikusok és a modernek, a romantikus és a történelmi regények, a fikciók és mindenféle vallási könyvek áradata. De boldog lennék, Istenem, de boldog.

Mint a színes tintás kisfiú.