Folyik az élet

Vízum ügyben semmi előrelépés, úgyhogy még mindig itthon tengetem napjaimat, lassan elmúlik az izgatott várakozás is és átadja a helyét valami reménytelen unalomnak, ami megrontja az utolsó itthon töltött napokat is. Persze küzdök ellene, de félek attól, hogy kinn már összeáll a csapat, mire én odaérek és kimaradok mindenből, meg nem is tudom igazán mire hangolni magam így, hogy nincs előttem, meddig kell még várnom. 

Közben azért végre olvastam olyan könyvet, (Pocsék karma) ami cseppet sem gondolkodós, igazi limonádé, elmondhatatlanul vágytam már erre. Kellemes volt, szórakoztató, falható, le sem tettem, egy nap alatt végeztem 300 oldallal. Na jó, letettem egyszer-kétszer, de csak hogy nehogy könyv alakban barnuljak a hasamon. Persze kár volt, mert hiába a napozás, egy csepp színem sem lett. Viszont a Balaton kellemes, jó 10 perces séta után már térd fölé ér a víz. 

Nem bánom, hogy így összesűrítettem a vizsgaidőszakot, mert jó túl lenni rajta, de mindenki, akivel örülhetnék ennek, még vizsgázik. Ha tudom, hogy később megyek, lehet nem szívatom így meg magam. Bár magamat ismerve lehet, hogy de. 

Itt a vége...

Fuss el véle. Vizsgaidőszak befejezve, államvizsga jelessel letudva.

És bár rémesen hosszú listám volt, hogy majd mit csinálok, ha befejeztem, most még nem fogtam fel, hogy nem kell tanulnom, és nem hajt a tatár, ezért egészen megzavarodva tengek-lengek, és nem igazán tudom, mit kezdjek magammal.

Na jó, rendet kellene raknom, de erről inkább nem veszek tudomást.

A vízumról meg még mindig semmi hír, szóval jó, hogy ennyire elköszöntem mindenkitől :)

Most olyan fura ez is, hogy már visszaszámoltam meg készültem lélekben és most meg itt lebegek tanácstalanul hoppon maradva. Persze jobb, mintha ma kellett volna mennem.

Az az este...

Tegnap este egy olyan álmom teljesült, ami tudom, hogy még csak a kezdete valaminek. Annyira örülök, hogy legyőztem a nemtudommitvegyekfelinkábbelsemegyek hisztit, hogy az elmondhatatlan. Egy bár az Opera mellett, csinos csipkeblúz, leheletnyi rúzs, Metropolitan koktél, félhomály, kellemes bárzongora, jazz, örökzöldek, 20-as évek Amerika hangulata...

És én voltam a bárénekesnő. 

Lehet még finomítani a dolgon, de kezdetnek egyáltalán nem rossz. 

Legközelebb talán már többszemélyes közönség előtt. Bár az az egy most igazán hálás volt, örömestet okoztak nekem ők ketten a zongoristával. 

Még még még ilyet.

Addig meg megtanulom ezt is rendesen.

No.

Nagyon nagyon régóta az első olyan nap, hogy elvégeztem, ami mára volt a listámon. Jó érzés. Lenne még mit csinálnom, de ennyi volt teljesíthető mára. Csendes elégedett (és persze kicsit aggódó, mert nem is én lennék) mosoly.

Még mindig tételek

Az a furcsa a tételekkel, hogy már nem tudom elkülöníteni őket. Van még hátra 10, de azok olyanok, hogy össze lehet tenni őket a többiből, és egy dolgot el lehet mondani legalább 5 tételnél. Úgyhogy már nem tudom, hogyan jegyzeteljek, és hogy az jó-e vagy sem, hogy az egész összeállt egy nagy maszlaggá a fejemben, mindenről eszembe jut minden és teljes az összefonódás, és minden összefügg mindennel.

Annyiból biztosan rossz, hogy így nagyon nehéz kikérdezni meg leellenőrizni magamat...

Mindenesetre már végigolvastam a Turizmus Zrt. marketingtervét meg mellékleteit meg mindenféle szakmai cikket, és most már ott tartok, hogy nem tudom, hogy mit tudok és mit nem, de inkább legyek már túl rajta.

Szívfájdalom

Azért megmondom őszintén, kezd kicsit fájni a szívem, hogy beindul az élet Budapesten, lassan én is "tanulnom kéne" gondolatok nélkül élvezhetném, itt a jó idő, a pezsgő nyári kiülős és hajnalig beszélgetős-borozgatós esték időszaka, és fesztiválok és koncertek ésésés... én meg itt hagyom mindezt, és kimaradok belőle. Tudom, hogy megvár, és ugyanígy itt lesz mindenki, mikor visszajövök, de mégis. Félek, hogy mivel később megyek, mint a többiek, már kialakulnak a társaságok, én meg ott maradok árván, mint a kisujjam. Ésszel tudom, hogy nem szabadna, és biztos nagyon jó lesz, de most valahogy nem jóféle izgalom van rajtam. Nagyon nem.
Lüke vagyok, tudom.

Zeneeee

Ezt egyszer valahol valamikor valakivel valamiért valahogyan, de mindenképp :) :) :)

És szeretnék megtanulni charlestont táncolni.

Jön az alagút vége

Rám ebben a vizsgaidőszakban vigyáz Valaki. 

Többször mentem be úgy vizsgázni, hogy jajj, alig tudok valamit, és nem hisztiből, hanem tényleg nem tudtam sokat, csak kb. az anyag 10%-át, vagy max. 20-at, de mindig pont arra kérdeztek rá. Ma is olyan szöveget kaptam oszmánon fordítani meg olvasni, amit olvastam otthon is meg órán is, pedig elég kicsi volt az esély erre. Azért ég a fejem, mikor sajnálkoznak a tanárok, hogy hááát, erre most csak egy 3-ast vagy egy 4-est tudnak adni. És igyekszem nem ragyogni túlságosan, miközben azt mondom, hogy nem baj, köszönöm.

De az államvizsgára tényleg rendesen készülök, szóval ott remélem majd szabadon ragyoghatok.

És ahogy közelít a jövő péntek (jujj), egyre kevésbé várom, jó volna kapni néhány nap haladékot, mielőtt kimegyek, hogy rendesen be tudjak pakolni meg családdal lenni az utolsó hajrá után.

7 nap, 1 vizsga (vagy 2), 1 beadandó, 1 államvizsga, még 22 tétel. Fincsi.

Juniális

Megnyugvással tapasztaltam, hogy gyerekkorom óta nem sokat változott a juniálisok gyerekzenéje, mikor felébredtem reggel Halász Juditra. Aztán megdöbbenve tapasztaltam, hogy de, mikor meghallottam erre a zenére azt a szöveget, hogy mééézes kenyér, mindennél sokkal jobb a mééézes kenyééér. Csak a refrént sikerült megjegyeznem, de épp elég volt az is. :)

Ezennel el is dőlt, hogy a könyvtárban tanulok a holnapi oszmánra. 

Ezt megkaptam..

"Ne rinyálj anyám, sokkal erősebb vagy, mint hinnéd, nem adhatod fel a cél előtt." -írta ma B. 

Én meg fogtam magam, és leültem tételt írni, és próbáltam nem rinyálni. Alakul.

Jut eszembe!

Ja és azt még nem is mondtam, hogy az olvasás milyen fárasztó dolog. Mindkét tenyerem bőrkeményedéses a reformációs könyvtől, annyit hurcolásztam magammal, tegnap meg visszaszállítottam egy sporttáskányi könyvet a könyvtárba, és ma alig bírom felemelni a karom, olyan izomláz van a vállamban. Okos dolog az e-book olvasó, ha ez így folytatódik, fel kell adnom az ellenérzéseimet vele szemben. Bár azt hiszem, ezek a könyvek úgysem lennének meg olyan formában.

Szétesés

A héten annyira szét voltam esve, hogy bár lett volna időm tanulni a pénteki vizsgára kivételesen, egyszerűen nem bírtam rávenni magam. Minden mást csináltam helyette, persze emiatt meg haragudtam magamra, de attól még nem bírtam letenni a seggem és megtanulni rendesen. Úgyhogy pénteken szépen beadtam üresen a feladatsort, ilyet még sosem csináltam. Ha akartam volna, össze tudtam volna kaparni valamit, mert azért pici megmaradt az órákból, de egyszerűen olyan rémisztően hosszú volt a feladatsort, hogy nem bírtam még végigolvasni se, rájöttem, hogy nekem baromira nincs ehhez most kedvem, és ha itt ülök még 10 percig, akkor egész egyszerűen megőrülök. Szóval kijöttem. 

Aztán este jobb lett, köszönhetően a lányoknak, de ígérem, soha soha soha többet nem csinálok olyat, hogy felveszek 19 kurzust az államvizsga mellé, mert ez még nekem is gyilkos. Már csak 4 vizsga meg egy beadandó van, de már nagyon tele van a hócipőm az egésszel.

Viszont a keddi időpont miatti kavarásos sikerült, éljen :)