Éjjeli varázs

Tegnap hajnali három körül, mikor rámkapcsolták az összes villanyt, zongoraszóra lettem figyelmes. Rögtön tudtam, hogy ez nem felvételről szól, hanem élő zene, legalábbis nagyon reméltem, hogy jól sejtem. Így hát elindultam a sötétben megkeresni a hang forrását. Igazi, szívhez szóló, lélekből jövő éjjeli zene volt, egy kicsit szomorkás, kicsit megríkató, de közben nagyon felemelő- Szóval csak leültem a sötétben, mikor megtaláltam a zongorát, és még azt sem láttam, ki játszik, mert ott is sötét volt, és hallgattam, hallgattam, és ámultam. És tudtam, hogy minden rendben van, nem lehet soha semmi baj, és az élet szép. Az ilyen pillanatok örökre megmaradnak, ha más nem, érzésként, mint hogy a reggeli kelés mindig tábort, kirándulást, utazást fog jelenteni.

Gyerekszív

Egy animátor akkor is mosolyog, ha éppen sírni volna kedve. Mert nem szabad, hogy lássák, ha rossz kedved van, ha fáradt vagy, ha valami gondod van, ha valakivel nem úgy mennek a dolgok, ahogy eltervezted. De amikor letörlöd a könnyeket a színfalak mögött, és felteszed a műmosolyt, még nem is sejted, hogy pár perc múlva igazi lesz belőle. Mert a gyerekek jönnek, és ölelnek, és szeretnek, ismeretlenül is, úgy, hogy korábban nem is beszéltetek, azt sem tudod, honnan jött és hogy hívják, de odajön, és megkér, hogy vedd fel, és megölel. Mintha éreznék, hogy mire van épp szükséged. Hiányozni fog ez a napi ölelésadag. 

Utas és holdvilág

Annyi minden van ebben a könyvben, hogy nem tudok haladni vele, mindig meg kell állnom kicsit gondolkodni, emészteni, és még így is azt érzem, hogy túl gyors vagyok, és nem fogok fel mindent, és nem marad meg minden, és sajnálok minden elveszett kis morzsát belőle. Pedig nem is először olvasom már, de annyira más így, hogy már láttam a helyeket, amiről ír, és át tudom élni sokkal jobban az egész hangulatot, amit megmutat. 

"Sosem az kerül pénzedbe, amiért igazán érdemes élni. Egy krajcárodba sem kerül, hogy szellemed be tudja fogadni a dolgok ezerféle nagyszerűségét, a tudományt. Egy krajcárodba sem kerül az, hogy Olaszországban vagy, hogy olasz ég van fölötted, hogy olasz utcákon járhatsz és olasz fák árnyékában ülhetsz le, és hogy mikor este lesz, olaszul megy le fölötted a nap. Egy krajcárodba sem kerül, ha tetszel egy nőnek, és neked adja magát. Egy krajcárodba sem kerül, hogy néha boldog vagy. Pénzbe csak az kerül, ami körülötte van, a boldogság körül, az ostoba és unalmas kellékek. Az nem kerül pénzbe, hogy Olaszországban vagy, de pénzbe kerül, hogy odautazhass, hogy ott fedél alatt alhass. Az nem kerül pénzbe, hogy a nő a szeretőd, csak az, hogy közben ennie és innia kell, és fel kell öltöznie ahhoz, hogy levetkőzhessék. De a nyárspolgárok már oly régóta abból élnek, hogy ellátják egymást a lényegtelen és pénzbe kerülő dolgokkal, hogy már el is felejtették azokat a dolgokat, amik nem kerülnek pénzbe, és azt tartják lényegesnek, ami sokba kerül. És ez a legnagyobb őrület. Nem, Mihály, a pénzt nem szabad tudomásul venni. El kell fogadni, mint a levegőt, amit az ember beszív, és nem kérdi, hogy honnan jött, ha nincs szaga." 

Üröm az örömben

Mindig lelkiismeret furdalásom támad olyankor, hogyha a környezetemben csak nekem alakulnak jól a dolgaim, a többieknek meg, akik fontosak nekem, elromlik valami. Tudom, hogy nem az én hibám, de bármennyire is szeretnék segíteni, nem tudok, és bennem van az, hogy még csak rontok a helyzeten azzal, hogy nekem jó.

Csendvágy

A legeslegjobban mégis a csend hiányzik. Olyan itt soha nincs. Ha nem zene, akkor beszéd, gépek, takarítás, egy hotel sosem alszik igazán. Ha hazamegyek, szeretnék elmenni egy igazán jót kirándulni, kiülni egy sziklára a világ fölé, és élvezni, hogy nem hallani semmit, csak a szelet.

Nemzetközi vizeken

Én teljesen abban a hitben voltam, hogy átváltani vastapsba, hogy visszajöjjenek a kedves színészek/zenészek, nem tudom kik, nemzetközi szokás, de nem. Még a lengyelek sem csinálják. Ellenben ők is azt mondják, hogy fekete bárány, és hogy leesett a kő a szívükről, és hogy nyitott könyv az arcod, és hogy mimóza, és a többi most nem jut eszembe, pedig nagyon-nagyon sok van. Mintha tényleg jóban lettünk volna egy ideig :)

Baywatch

Arra gondoltatok már, hogy a Baywatch-ban azért futkároznak mindig a homokon, mert forró, és nem azért, mert menteni kell? Mert tényleg baromi forró, nem lehet ám csak úgy simán sétálni rajta, konkrétan égési sérüléseket tud okozni.

Ollééééé :)

Megvan R. jegye is, most már tuti, hogy október 1-jén irány Isztambul :) :) :) :) :)

El nem tudom mondani, mennyire izgatott lettem, sosem utaztam még sehova ezzel a kis lüke lánnyal, akivel egy vérből valók vagyunk :)

Nékem csak...

Borzalmasan rosszat álmodtam ma. Illetve így elmondva nem annyira rossz, de akkor nagyon tragikusan éltem meg, már majdnem sírtam is álmomban, mikor hirtelen megszólalt az ébresztőm. A két lengyel lány ugyanis álmomban elrepült Budapestre, hogy beszerezzenek valamilyen anyagokat, amik kellenek a miniklubba. Az is nagyon rosszul érintett, hogy itt maradok egyedül, de az még inkább, hogy mi az, hogy ők mennek Budapestre, mikor nekem hiányzik annyira, hogy ihaj, én meg itt maradok, és nem lehetek ott velük, hogy megmutassam nekik. De mivel vezetői döntés volt, csak annyit tehettem, hogy megkértem őket, hogy fotózzanak és hozzanak túró rudit.

Szóval, az álmok nem hazudnak, igenis hiányzik az én legkedvesebb városom, és egyébként is érezhető már a csapatban, hogy mindenki visszaszámol. Azt hiszem, elfáradtunk kicsit. Meg a török - külföldi ellentét is igencsak megnehezíti a dolgokat, ha őszinte akarok lenni. 

Szólni vagy nem szólni

Már megint az örök kérdés, hogy jobb hallgatni, tűrni és csak magadban puffogni, vagy kimondani, ha valami gondod van, ha valami nem tetszik, ha valamivel nem értesz egyet, ha valamit máshogy szeretnél. Nem tudom eldönteni, hogy megalkuvó szeretnék lenni, sok "baráttal", vagy inkább megmondjam a magamét, és akkor sokan nem kedvelnek emiatt. Általában az utóbbit választom, aztán meg hüppögök, hogy miért nem szeret mindenki. De vajon tudnék-e rendesen aludni, ha politikusként lavíroznék folyton?

Zenemámor

Az a furcsa a Kispál számokban, hogy mikor megkérdezték, miről is szól a Csillag vagy fecske, elég nehezen tudtam összeszedni, miről is. Mert hát ezt nem lehet elmondani, ezt csak érezni lehet, mert hát olyan zagyva meg keszekusza, hogy valahogy csak egyszerűen tudod, de szavakba önteni. Meg nem csak ez az egy, hanem az összes. És a Quimby számok is, még csak azt sem tudtam soha eldönteni, hogy akkor a Most múlik pontosan-tól szomorú leszek vagy boldog.

De azt tudom, hogy ma megint legalább hússzor hallgattam meg az Ippon Lite-ot, és olyan hatással van rám ez a szám, mint valami furcsa bódítószer, minden érzést megnyit bennem és elvisz valahova messze-messze, de nem tudnám megmondani, hogy hova. De biztos szeretek ott lenni, hiszen nem hallgatnám újra és újra, ha nem.

És mielőtt még elgondolkodnátok, nem ittam semmit, tényleg csak a zene szállt a fejembe.

Vallomás

Az idő legnagyobb részében számomra is meglepő módon nincsen honvágyam. Megvan itt minden, ami kell, tudok kivel ökörködni, tudok kivel komolyan beszélgetni, van pihenés, munka és szórakozás is, egy teljesen másik világ, mintha szünetelne az otthoni Ivett kicsit. Ennek ellenére vannak olyan pillanatok, amikor egyes illatok, zenék felidézik, hogy mi is hiányzik igazán. Hiányoznak a reggeli kávék, holott nem is igazán szeretem a kávét, hiányzik a Károly kert, és a múltkor Kispált és Budapest Bárt  hallgatva ráébredtem, hogy eszeveszetten hiányzik a vár és a nyári fesztiválok, mikor minden hétvégén van valami, meg ráadásul még Kapolcs is most, és szerintem kb. 6 éve egyszer sem hagytam ki, most meg igen. Meg olyan alapzenék hiányoznak a gépemről, mint Palya Bea, Kaláka, Quimby, Ferenczi, Makám, Fabula Rasa, Biorobot, Szabó Balázs, LGT, Zorán, és még sorolhatnám. Nagyon nagy felelőtlenség volt elindulni nélkülük. :) Hiányzik a Duna és a nagy éjjeli séták a partján, hiányoznak az esti fények, a Szabadság híd, a biciklim, a hegedűm, a Szabó Ervin Könyvtár, hiányoznak a fröccsök, a Ráday utca, és most nem is akarok tovább gondolkodni, hogy mi még. Nagyon szeretek itt lenni, és élvezem a társaságot, de tudom, hogy sosem tudnék huzamosabb ideig külföldön élni ezek miatt, nélkül.