Vámpírőrület

Megnéztem két Twilightot, hogy tudjam, mi ez az őrület iránta. Hihetetlen, hogy egyetlen boldog pillanatra sem tudok emlékezni a 270 percből, még a szerelmes jelenetekben sem volt semmi felemelő. Egyszer nem tükröződött öröm a színészek arcán, csak a fájdalom. Hát így még a szomorú pillanatokat sem lehet értékelni, ha az összes szomorú. 

Azért ma megnézem a többit is, hátha felcsillan egy kósza őszinte mosoly.

De mindenesetre ez nem az én filmem, és Damon Salvatore amúgy is sokkal vámpírabb és szexibb vámpír mint Edward.

Kövek és emlékek

Egyik nap a miniklubba hozott nekem egy kisfiú egy követ, amit nekem szedett, mert milyen különleges alakja van, úgy néz ki, mint egy cápafog. Nem volt különösebben szép vagy érdekes, de a szándék a fontos, így óriási mosollyal az arcomon elraktam a táskámba. Később visszadobtam a többi út menti kő közé, láttam is, hogy lepattant róla egy darab. Pár héttel később arra sétáltunk az egyik kislánnyal, meglátta a követ, felvette, és nekem adta, mert milyen szép és érdekes kő. Így, hogy már kétszer is megkaptam két különböző gyerektől, úgy éreztem, mégis meg kell tartanom, és haza is hoztam. Most ott tartok, hogy itt ez a a sok szép kő, amit gyűjtöttem, mert érdekes meg szép a színe meg ezt mindenképp haza kell vinni, és nem értem, mit találtam olyan különlegesnek bennük, hol és mikor találtam őket, egyedül ez a hozzám vissza találó kavics őrizte meg a jelentését.

Egyébként meg megint pakolok a szobámban, és olyan dolgok kerültek elő, amik már réges-régen elsüllyedtek a feledés homályába. 

Nyelvszeretet

Napok óta újra meg újra eszembe jut, mennyire szép is a magyar nyelv, hogy nem mindegy, hogy valakinek elcsavarod a fejét, vagy kitekered a nyakát. 

Bár egyszer tudnék annyira idegen nyelvet, hogy ilyen szépségeket is ki tudjak vele fejezni. Már ha egyáltalán alkalmas bármelyik rá.

Mesék és korok

Azért azon kicsit meglepődtem, mikor egy magyar kislánynak megpróbáltam elmagyarázni, mi is az a hableány, és nézett rám értetlenül, hogy miről beszélek, de hát ez a sellő. Mikor én gyerek voltam, Ariel még hableány volt és nem sellő. 

Vallási viták

Hát próbáld meg elmagyarázni egy muszlimnak, hogy is van ez, hogy a Szentháromságban a 3 az 1, de mégis három. ja, és németül. Vagy esetleg lehet törökül is. Esélytelen. Számomra.

Csillagok

Egyszer azt mondtam magamnak, hogy míg látom a Göncölszekeret esténként, addig nem lehet gond, mert igazából otthon vagyok. Most már két hete nem találom, helyette egy olyan fényes csillagban gyönyörködhetek minden este, amilyet korábban sosem láttam. És mintha pont rám mosolyogna. Kedves csillag.

A medve bőre

Hát most sikerült szó szerint is előre innom rá. Bár nem, ez nem is teljesen igaz, mert csak akkor jöttem rá, hogy nem kellett volna annyira örülnöm annak, hogy végre végre bloody mary-t ihatok, mikor belekortyoltam. Szóval nem is volt előre, de mindenesetre egy időben. De az tuti, hogy életem legrosszabb bloody mary-je volt.

Bábel tornya

A nyár egyik nyelvhasználatunkat legjobban jellemző mondata most szerdán hangzott el a hajón. Mikor V, az ukrán animátor kijelentette a kérdésre, hogy miről beszél: "about köpek davaj". Vagyis egy három szóból álló mondatban a három szó három különböző nyelven hangzott el: angolul, törökül és oroszul. Hogy mit jelent? Csak annyit, hogy "a kutyáról, gyerünk." 

Bal kéz

Nagyon nehéz néha tudatosan figyelni rá, hogy ne legyek balkezes tánc közben. Magamtól mindent bal kézzel, balra fordulva, balra indulva kezdenék, de a világ elnyomja a bal kezet, úgyhogy általában minden jobbra indul. De csak vigyorgok mindig magamon, mikor rájövök, hogy én már megint a másik irányba indultam. És magamban mindig mondogatom, hogy nem, nem a bal, hanem a jobb az első. De amúgy találkoztam néhány balkezes gyerekkel ezen a nyáron, és jól jött nekik is, hogy volt balkezes ollóm. 

Zoknidolgok

Mikor gyerekként anyu sokadik kérésére sem hallgatva továbbra is mezítláb mászkáltam, kézzel kellett kisikálnom a koszt a zoknimból. És akárhogy dörzsöltem, szappanoztam, nem jött ki sehogyan sem. Most, kb. 10 évvel később, megint kézzel mosom a zoknim, és akárhogy dörzsölöm, a helyzet változatlan. Azért van, ami nem változik.

Éjjeli varázs

Tegnap hajnali három körül, mikor rámkapcsolták az összes villanyt, zongoraszóra lettem figyelmes. Rögtön tudtam, hogy ez nem felvételről szól, hanem élő zene, legalábbis nagyon reméltem, hogy jól sejtem. Így hát elindultam a sötétben megkeresni a hang forrását. Igazi, szívhez szóló, lélekből jövő éjjeli zene volt, egy kicsit szomorkás, kicsit megríkató, de közben nagyon felemelő- Szóval csak leültem a sötétben, mikor megtaláltam a zongorát, és még azt sem láttam, ki játszik, mert ott is sötét volt, és hallgattam, hallgattam, és ámultam. És tudtam, hogy minden rendben van, nem lehet soha semmi baj, és az élet szép. Az ilyen pillanatok örökre megmaradnak, ha más nem, érzésként, mint hogy a reggeli kelés mindig tábort, kirándulást, utazást fog jelenteni.

Gyerekszív

Egy animátor akkor is mosolyog, ha éppen sírni volna kedve. Mert nem szabad, hogy lássák, ha rossz kedved van, ha fáradt vagy, ha valami gondod van, ha valakivel nem úgy mennek a dolgok, ahogy eltervezted. De amikor letörlöd a könnyeket a színfalak mögött, és felteszed a műmosolyt, még nem is sejted, hogy pár perc múlva igazi lesz belőle. Mert a gyerekek jönnek, és ölelnek, és szeretnek, ismeretlenül is, úgy, hogy korábban nem is beszéltetek, azt sem tudod, honnan jött és hogy hívják, de odajön, és megkér, hogy vedd fel, és megölel. Mintha éreznék, hogy mire van épp szükséged. Hiányozni fog ez a napi ölelésadag.