Csendes ujjongás

Hát kérem szépen ez is elérkezett, azt hiszem a vizsgaidőszakom legkönnyebb tárgya volt az az egy, amivel  sikerült végre abszolválnom. Pici tanulás után gyorsan megírtam szombaton utazás előtt, aztán sutty, irány a Dráva. Tegyük hozzá, hogy kb. két hete dolgoztam ki azt a két tételt, amit kérdeztek. De ez jó hír, ezek szerint megmarad valamelyest, ha már kidolgoztam :)
És már csak 7 tárgy van hátra :)

Jó hírek

Hogy ne mindig csak panaszkodjak :)

1. A héten túl vagyok 5 vizsgán, kettőről tudom, hogy 4es, a másik háromnak még várom az eredményét, de biztosan sikerült.

2. Hétfőn - késve - elküldtem egy esszét, ami az utolsó lépcső volt két tárgynál is a jegyszerzéshez, és ma kaptam a választ, hogy nagyon tetszett a tanárnak, és jelest ad rá.

3. Megírtam tegnap egy esszét, amit kifejezetten élvezet volt írni, nem is értem, miért halogattam eddig, olyan gyorsan lett 4 oldal, hogy öröm volt nézni, úgy kellett visszafognom magam. Arról kellett írni, hogyan jelenik meg a zsidó identitás három általunk egy listáról választott filmben. A Hegedűs a háztetőn-t választottam (régóta meg akartam már nézni, mert általános műveltség, végre sikerült is), a Becstelen brigantikat (minden idők egyik legpolgárpukkasztóbb filmje) és az Annie Hall-t (kell hozzá egy hangulat, no). 

4. Ebédeltem spontán M-vel.
5. Söröztem spontán, és bár nem duett, de jót fogok énekelni megint a vizsgán.

Most meg elmegyek egy kicsit biciklitúrázni, mert kedvet kaptam nem az asztalomnál szétülni a fenekem.

Éber álom

Ma a következőképpen alakult a nap. Fél 3-kor már nem bírtam nyitva tartani a szemem, szóval lefeküdtem aludni fél 5-ig, utána f6-tól aludtam kicsit f8-ig, azóta meg olvasok egy órát, alszom negyedet, és ezt felváltva. Ha alszom, tudom, hogy olvasnom kéne, ezért csak félálomban vagyok és furákat álmodok, de amint leülök olvasni, lehanyatlik a fejem. És még mindig van, sosem lesz vége. És nem várhatom a ma estét sem, mert éjszakázás lesz a holnapi vizsga meg a tételek miatt. 

Azt hiszem, öregszem, régebben simán olvastam reggelig, aztán lefeküdtem, aludtam pár órát és...azt akartam mondani, hogy nem is voltam már álmos, de ez nem igaz, én mindig álmos vagyok, csak az intenzitása változik. Tulajdonképpen ha jönne a jó tündér, azt kívánnám, hadd legyek Csipkerózsika pár évre.

Jegyek

Tudom, hogy sokan csodabogárnak tartanak emiatt, de nem szeretek sokkal jobb jegyet kapni, mint amit magam szerint megérdemelnék. Akkor mindig győzködnöm kell magam, hogy nyugodtan örülhetek. Jobb az, amikor megvan az érzés, hogy igen, megküzdöttem érte, no. 

Hehe, na majd kedden megkapom azt, amit érdemlek, az tuti...

Mindenesetre ezennel búcsúzom határozatlan időre arab tanulmányaimtól, attól a kicsitől is, ami volt. Nem mondom, hogy soha többet, de ha igen, akkor majd tuti elölről, rendesen. Bár még nem győzött meg, hogy nekem való lenne.

Újabb számok

Rájöttem, hogy az a bődületes mennyiség, amit tegnap említettem, teljes képtelenség. Ma egy olvasmányt 3 órámba került kijegyzetelni, és van még kb. 14, aminek a fele angol. Az ugyebár 42 óra, ha tartom a tempót, de nekem meg csak kb. 12 órám lesz rá, holnap délután 3tól hajnal 3ig. Miért hagytam így feltornyosulni, hihetetlen vagyok...

Közben egyébként 23 nap múlva utazás, 22 nap múlva államvizsga, 36 tétel és 15 tantárgy még.

Tudom, hogy ez egy magánbejegyzés, de jobb számolgatni, mint arabot tanulni. Sicc!

Ehh, unalmas ez a vizsgaidőszak, nem történik semmi érdekes, amiről írhatnék...

Fájdalmas sóhaj

Kimondhatatlanul vágyom már egy olyan estére, amikor ilyentájt már nyugodtan hátradőlhetek, mert elvégeztem, ami aznapra rendeltetett. 

Fejfalbaverős

Már olyan jól belenyugodtam, hogy nem fogok tudni egy tárgyból levizsgázni, mert nincsen számomra megfelelő időpont meghirdetve belőle, abbahagytam a harcot is a tanárral, aki először csak egy időpontot akart meghirdetni, kiszámoltam, hogy még beleférek úgyis a kreditekbe és nem kell fizetnem, ha újra felveszem majd vizsgakurzusként.

Erre ma bementem a tanárhoz beíratni, hogy nem jelentem meg, legalábbis én azt hittem, ezért hív. De nem, ő olyan áldott jófej volt, hogy azt mondta, vizsgázhatok más időpontban. Hát erre mit mondhattam volna...

Juhéj. Szombaton vizsga után elhúzunk utolsó közös hétvégére F-tel, hétfő este vissza és kedden van a vizsga. És ennyi harc meg problémázás után baromi jól kellene megtanulnom. Annyira ügyesen kiszúrtam magammal, hogy ha nem én lennék az áldozat is, gratulálnék magamnak :)

Viszont jó hír, hogy a héten már csak négy vizsgám van, meg bődületes mennyiségű olvasnivalóm muszlim teológiára. A mai letudva, bár baromira nem érdemeltem volna meg a jegyet, amit kaptam.

Számok

25 nap indulásig, 16 tárgyból kell még jegyet szereznem, 24 nap az államvizsgáig, 39 tétel vár még kidolgozásra. Jó volna, ha több, kevesebb, több, kevesebb volna...

Jajj...

Azt hiszem, kezdek becsavarodni. Sehol sem állok a mai listámhoz képest, és egy léggyel beszélgetek, aki ráadásul már nem is él, mert épp ráejtettem egy magazint "véletlenül". Persze előtte már többször is megbeszéltem vele, hogy idegesít a zümmögése, ezért legyen kedves, és távozzon a nyitott ablakon keresztül, de nem hallgatott rám. Én nem is értem, miért nem.

Könyvtár

Azért szeretem annyira a Szabó Ervint, mert olyan jól el lehet bújni a nagy fotelekben. Jól bekuporodtam ma is, miután levettem a cipőmet, és olvastam és olvastam, néha felnéztem a gyönyörű díszítésre, néha elbóbiskoltam, mert itt olyat is lehet, és próbáltam megérteni, hogyan is van ez az egész dolog azzal, akinél nagyobb nem gondolható el, és akkor most tényleg valóságosan kell-e léteznie attól, hogy én megértem ezt a kijelentést és megjelenik az értelmemben. Érdekes ez a filozófia, néha egy kukkot sem értek belőle, néha pedig pillanatokra feldereng a megvilágosodás, és akkor az nagyon jó érzés.

Az már kevésbé, hogy a mai nap megint annyi dolog lenne, ami nem fér bele 24 órába, én meg álmos vagyok és borozni szeretnék a többiekkel Szegeden.

Hát ilyet

Most nézem, hogy szinte az összes képen, ami a tegnapi koncerten készült, csukva van a szemem. Most nem tudom, hogy végig csukott szemmel énekeltem, vagy pont ezeket sikerült elkapnia a fotósnak, de tartok tőle, hogy az előbbi...Azt hiszem, könnyebb volt úgy kacérkodni, hogy nem nézek senkire, de érdekes, én nem vettem észre, hogy csukva lenne...

Koncertek meg miegymás

Tegnap hegedű, ma ének, és mindkettőn csinos voltam és annak is éreztem magam. És végre végre egy olyan énekkoncert, hogy nem csak álltam a színpadon, hanem mertem táncolni és élveztem, és kicsit közelebb jártam ahhoz az Ivetthez, aki a tükör előtt bohóckodva magamban szoktam lenni.

Megint fura a világ kicsit szemüveg nélkül, mintha elvették volna egy kapaszkodópontomat, de hamar megszokom, és megint hordhatok napszemüveget. Már persze ha lenne rá okom, és nem lenne ilyen Szibéria itt május közepén.

A kimenetelt meg egyre tolnám, ahogy egyre közelebb van, mert érzem, hogy senkire és semmire nem lesz időm, és jajj...

De! Már csak 15 tárgyból kell jegyet szereznem. Mint a szélvész, úgy haladok.

Egyszer nagyon nagyon szeretnék ilyen felszabadultan énekelni.